A közlekedésben az évszakok nagyon meghatározóak. Egyszer napfény, sima útfelület fogadja a közlekedőket, máskor pedig kedvezőtlen látási és útviszonyok akadályozzák a tempós haladást, ezért másként kell vezetni télen és másként tavasszal. Tavasszal feledésbe merül a télen berögződött, óvatos magatartás. A járművezetők lendületesebben, felszabadultabban, nagyobb átlagsebességgel közlekednek az utakon, s ezt a helyzetet a baleseti statisztikai adatok is tükrözik.
Tavasszal a közutak forgalma zsúfoltabbá válik. Ebben az időszakban emelkedik az átlaghőmérséklet és szeszélyessé válik az időjárás. Tavasszal esik a legtöbb eső, amihez gyakran szél is párosul. A csapadéktól vizes, csúszós útszakaszokon csökkenhet a járművek menetstabilitása, míg a látási viszonyokat az ilyen időszakban gyakran megjelenő pára-, illetve ködfoltok befolyásolhatják. Ebben az időszakban közlekedésünk során számítani kell arra, hogy az autó könnyen megcsúszik, s tisztában kell lenni azzal, hogy a féktávolság is megnő. Főleg vidéki, mezőgazdasági tevékenységgel érintett területeken földutak és szilárd burkolatú utak kereszteződésében, építkezések környezetében ismét előfordulhat a sárfelhordás, amely szintén fokozott veszélyt jelent a közúton közlekedőkre. Az ilyen útszakaszok a motorkerékpárosok valóságos „rémei”, bár más járművek vezetőire nézve is veszélyesek
A tavasz kezdetén egyre nagyobb számban jelennek meg az utakon a segédmotoros kerékpárosok és motorkerékpárosok. Nagyon fontos, hogy a motorkerékpárosok – néhány hónap kényszerpihenőt követően – készítsék fel járműveiket a közlekedésre, ellenőrizzék azok műszaki állapotát, de saját maguk „felkészítéséről” se feledkezzenek meg. Néhány hónapos kihagyás után még a rutinos motorosok járműkezelésében is hiányosságok merülhetnek fel, továbbá tompulhatnak a reflexek. Nem árt a motorosoknak vezetéstechnikai kurzuson felismételni a biztonságos járműkezelést és a veszélyek elhárítását – és ez nem csak a kevésbé tapasztalt, hanem bizony a rutinos motorosoknak is ajánlott!
Ebben az időszakban a gyalogosok és a kerékpárosok is – mint a közlekedés legvédtelenebb résztvevői – jelentős kockázatnak vannak kitéve. A gépjárművezetőknek „hozzá kell szokniuk” az autónál kisebb méretű és keskenyebb kétkerekű járművek tömeges megjelenéséhez és rendszeres napi közlekedéséhez. Ilyenkor a járművezetőknek fokozottan kell figyelni a gyalogosokra is, adott esetekben az úttesten való áthaladásukat segíteni kell. Lakott területen kívül és belül egyaránt vigyázni kell az úttest mellett haladó gyalogosokra, valamint fokozott figyelemmel kell lenni a kijelölt gyalogos-átkelőhelyek, iskolák, buszmegállók környékén figyelmetlenül az úttestre lépő gyalogosokra. Nem árt tudni, hogy esős-szeles időben a gyalogosok általában nem elég körültekintőek és kevésbé figyelnek a közlekedés más résztvevőire, hiszen a kellemetlen időben – érthető módon – mielőbb célhoz szeretnének érni.
A forgalomban betöltött arányukhoz mérten magas a kerékpárosok aránya a balesetet okozók körében. Az elmúlt években végrehajtott ellenőrzések tapasztalatai azt mutatják, hogy a gyalogosan és kerékpárral közlekedők közül sokan nincsenek tisztában a rájuk vonatkozó alapvető közlekedési szabályokkal. A kerékpárosoknak viszont tisztában kell lenni, hogy a járművük nem játékszer, hanem közúti jármű, mely forgalomban való részvételének feltételeit, valamint a biztonságos közlekedés szabályait jogszabályok írják elő.
