Mit ne tegyünk csúszós úton?

2021.12.28. 11:31

Pár pontban most azokat a dolgokat szedtük össze, amelyek megtartásával minden sofőr jobban teljesíthet, amikor csúszik az út.

Télidőben bármilyen csapadék is hullik, az út csúszni fog. Sőt néha csapadék sem kell hozzá, elég a hajnalban lecsapódó pára felfagyása, vagy olvadékvíz is. Tehát erősen időszerű átvenni, hogy mit nem teszünk autóvezetőként a csúszós utakon!

 

Ne induljunk huszárosan nagy gázzal! – kis gázadással, kézi váltós autóval finom kuplungolással, akár kettes-sebességi fokozatban, automatával, ha szükséges téli állásban indulunk. A lényeg ezzel, hogy elkerüljük, hogy elkaparjon a kerék. Ha elkapar az azt jelenti, hogy megszűnt a tapadás a gumiabroncs futófelülete és az útfelület között: tehát az autó nem tud elindulni, illetve hosszabb idő szükséges neki az induláshoz.

Menetben kerüljük a hirtelen terhelésváltásokat! – nagy gázadással való gyorsítást, hirtelen kormánymozdulatokat, dinamikus fékezést. Az ilyen tettek az abroncsok tapadásvesztését okozhatják, a kocsi letérhet a kívánt haladási irányról, annak minden lehetséges mellékhatásával, mint lehaladás az útról, megpördülés.

Ne lépjük át az adott helyzet által megengedett sebességhatárokat! – ez így varázslatosan hangzik, azonban csúszós úton az autó jelzi, ha sok neki a sebesség. Nem könnyű tudományosan elmondani, de, ha túl gyorsan hajtunk a csúszós úton: akkor a hátsókerékhajtásúak „beriszálnak”, azaz megpróbál kitörni a kocsi hátulja, ahogy veszti a tapadást a hátsó hajtott kerékpár, ezt finoman, ritmusos jobbra-balra mozgással kezdi (ilyenkor lehet egy kövér gázadással azonnal megpördülni, vagy keresztbe fordulni!). Ilyen esetben finoman el kell venni a gázt – hirtelen gázelvételre is megpördülhet a kocsi a hirtelen motorfékhatás miatt. A fronthajtásosok – keressünk egy jó szót -, „felúsznak”, kicsit kígyózó mozgásba kezdenek, ahogy veszti a tapadását a hajtott-, és egyben kormányzott kerék, és ezt leköveti a hátsó tengely – szintén a sebesség mérséklése finom gázpedálkezeléssel a menekülés a helyzetből. Az összkerékhajtásúak kevésbé előzékenyek a vezetővel szemben, biztonságérzetet is adnak, mert tovább maradnak iránytartóak, de ha vesztik a tapadást, az gyorsabban következik be: észnél kell lenni velük, az iránytartás csökkenése a figyelmeztető jelük.

Ne pánikfékezzünk! – a pánikfékezés nem azonos a vészfékezéssel. Vannak közlekedési szituációk, amelyek okkal vagy ok nélkül megijeszthetik a vezetőt, aki úgy érzi az adott pillanatban, hogy csak a fékezés a megoldás. Ez történhet egyrésztvevős eseményként is, például útkanyar előtt csökkentené a haladási sebességet, akár városi környezetben. Mikor a fékezés hatására a kerekek blokkolnának (vagy éppen blokkolnak, bár már kevés a forgalomban a blokkolásgátló nélküli autó), tehát elvesztik a tapadásukat, akkor a lassulás intenzitása csökken – blokkolásgátlós autóban észervenni ezt a pedál pulzálásáról, illetve a kocsi által kiadott hangok okán. Ekkor a sofőrök nagy része még jobban tapossa a féket, de ettől nem tér vissza a tapadás, a kerekek még inkább blokkolnának, vagy maradnak csúszásban, ezzel az irányíthatóságot is csökkentve, vagy lehetetlenné téve. Az ellenkezőjét kell cselekedni, hogy a sofőr a helyzet ura maradhasson: tehát csökkenteni kell a fékerőt. Nem abbahagyni a fékezést, hanem feljebb engedni a pedált, hogy a blokkolási hajlam csökkenjen, a gumi újra tapadhasson, és így az autó lassuljon, kormányozható legyen, vagy, ha szükséges, meg tudjon állni. Ügyes, tapadási szinten tartott vészfékezéssel rövidebb úton megáll az autó, mint padlófékes, kitartott pánikfékezéssel.

Jégbordás úton ne előzzünk! – ha nem muszáj, de akkor is kellő óvatossággal. Az előzés természetes velejárója a gyorsítás, hiszen nagyobb sebességgel lehet megelőzni egy másik járművet, valamint veszélyes manőverként jó mielőbb befejezni az előzést, ennek pedig előfeltétele a pozitív sebességkülönbség. Az úton képződő jégborda pedig egy alattomos jelenség, mert megvezeti a kereket: ha ezt megteszi, akkor megpördülés az eredménye, ráadásul egy eleve veszélyes manőver végrehajtása közben. Ha mégis úgy hozza a forgalmi szituáció, hogy szükséges az előzés jégbordás úton, akkor jóval nagyobb biztonsági térköz szükséges (ne jöjjön szemből senki), mert több időt kell szánni a manőverre. A képződött jégbordákon át kell „oldalazni”, tehát igen kis kormányszöggel váltani sávot „átlépkedve” a jégbordán (tehát amint átjutott a bal oldali két kerék a jégbordán kicsit visszavenni a kormányállást, meggyőződni, hogy irányban maradt a kocsi, majd folytatni az oldalazást). A gyorsítás nem lehet intenzív, mert mint fent írtuk, nem padlózunk csúszós úton, mert tapadásvesztés lehet belőle. A saját forgalmi sávba való visszatérésnél ugyanígy „oldalazva” kell megoldani. Így leírva is hosszú, és a valóságban is jóval több időt igényel a művelet, mint egy száraz úti előzés, ezért kell az üres szembejövő sáv.

 

Tanácsainknál kérjük vegyék figyelembe, hogy minden közlekedési szituáció más és más. A fenti tanácsok is akkor érvényesek, ha nem történnek extrém forgalmi helyzetek, amelyek felülírhatják a tanácsokat, mert éppen balesetet kell elkerülni, életvédelmi helyzet adódik. Mindemellett, ha a fenti gyakorlatok rutinszerűen működnek, akkor a vészhelyzetek eredményes megoldásában is segítenek. A biztonságos közlekedés egyik alapvető kulcsa a vezetői tudás: minél nagyobb a tudás, annál bonyolultabb és nehezebb forgalmi helyzeteket képes megoldani a sofőr. Ne szégyelljenek a környezetükben lévő, elismerten jó autóvezetőktől tanácsot kérni, valamint csak az autóvezetés gyakorlásáért, a jobb rutin megszerzéséért, vagy a szunnyadó tudás felfrissítéséért kimenni autózni.

 

Ónos Eső Gádoroson
Kedvenc MTI fotónk az elmúlt napokból. A Gádoroson, az ónos eső után készült utcakép 

Legfrissebbek