Az évszakos abroncsokat erősen a feladatra optimalizáltak, így nehezen veszik az eltérő környezet kihívásait: tehát a nagyon jó téli- vagy nyári gumik az ellenkező évszakban nem képesek olyan magas teljesítményszintre, amelyre a specializált időszakukban igen. Ezt az autós a megnövekedő fékútból, rosszabb iránytartásból és a gumi hangjából veheti észre. Valamint téli gumi nyári használata esetém a fokozódó kopásból.

Így érdemes a körülmények egyértelmű változásával cserélni az évszakos abroncsokat. A klasszikus szabály szerint, ha az átlaghőmérséklet 7 celsius fok feletti, akkor az már a nyári gumiabroncsok ideje. A nyárinak nevezett gumik a téliektől a mintázatukban és az anyagukban is különböznek. A gumik nagyon fontos tulajdonsága a rugalmasság. A téli gumik keverékét úgy alakítják ki, hogy hidegben is megőrizzék a rugalmasságukat, míg a nyári gumik hidegben felkeményednek. Viszont a melegben a téligumik anyaga az ideálisnál jobban lágyul, emiatt kanyarban nő a kúszásveszély, nő a fékút, és fokozódik a gumikopás.

Az évszakos gumik így nem tudják a használatban kiváltani egymást, ezért aki mellettük dönt, annak szükséges a téli- és nyárigumi garnitura megléte. Az évszakos gumik használatánál az az ideális, ha ezeket külön keréktárcsákra szerelik, így a rendszeres le- és felszerelés nem terheli a gumi szerkezetét. A garnitura-cserénél érdemes a le- és a felszerelt gumikat is átvizsgálni, hogy megfelelnek-e a biztonságos használat követelményeinek. Ne legyenek szálszakadtak, oldalfalsérültek, a mintázat kopása egyenletes legyen. Az aszimmetrikus- vagy foltos kopás nem csak idő előtt teszi tönkre az abroncsot, hanem egyéb szerkezeti hibára utal az autó futóművében. Ez lehet rosszul beállított futómű, szilent- és/vagy gömbfej kopás, elhasználódott lengéscsillapító, rugótörés.

A garnituracsere során a felnit is ellenőrizni kell. Sajnos a rossz minőségű kátyús utak, valamint a parkoláskori járdaszegélyezés, a kelleténél nagyobb lendülettel végzett járdaszegély mászás mind okozhat deformációt a keréktárcsán. Ez lehet peremdeformáció (kívül- és belül egyaránt), de rossz esetben a keréktárcsa  olyan ütést is kaphat, hogy oválissá válik. A sérült felnit felszerelés előtt mindenképp meg kell javíttatni, ha pedig nem javítható akkor jóra cserélni.

A fizikai sérülések mellett a kopottság szintjét is ellenőrizni érdemes, erről a korábbi cikkünkben részletesen írtunk. Bár sokszor a kopott nyárigumi az újnál jobb tapadási mutatókat ad száraz úton, nedvesen viszont rosszabbat. Ennek oka, hogy a kopott-, alacsonyabb mintablokkok deformációja kisebb, mint ami az új abroncs friss futózatának mintablokkjainál tapasztalható. Így például gyors manővereknél a kormányzás pontosabbnak, kanyarokban az ívtartás jobbnak érződik. Azonban nedves útfelületen a kopott mintázat vízkiszorító képessége kisebb, így fékezéskor a kopottgumis kerék előbb blokkol, nő a fékút (blokkolásgátlóval is!), kanyarban és egyenes úton is előbb veszti el a tapadását, erősen vizes útfelületen felúszik.

Mivel mindig érdemes a nehezebb körülményekre optimalizálni a jármű képességeit, mert ezzel segíti a leginkább a vezetője dolgát, így előnyös a kopáshatáron lévő gumiabroncsok cseréje. A gyártók a mintázatba kopásjelzőket is sütnek, mikor ezek magasságára csökken a mintamélység, akkor a gyártó már nem garantálhatja a gumiabroncs addigi képességeit. További ok a gumik cseréjére az öregedés. Ennek mértékére két ellenőrzési lehetőség adódik, egyrészt a gumi fizikai szemrevételezése: a repedezett oldalfal, a körömmel nehezen benyomható, felkeményedett mintázat mind a túlkorosságra utal. A másik ellenőrzési lehetőség a DOT szám leolvasása, amelyből kiderül a gyártási idő.

Bár a gumik öregedésből fakadó képességvesztésének mértéke erős vitatéma, azért az kimondható, hogy 10 évnél idősebb abroncs megfelelő mintamélység mellett is túl van már az idején. A gumiabroncsok korának fókuszba kerülésének eredeti célja az volt, hogy felhívják a figyelmet az öregedésből származó veszélyekre. Azonban mint lenni szokott, egy kissé túlpörgött a gumikor-félelem, és a vásárlók ellenőrizve a DOT-számot már az előző évben gyártott gumikat sem kívánták felszereltetni újként, holott azoknak a képessége nem romlott megfelelő tárolás mellett.

Az igazság itt is félúton van. Az első két évében egy szakszerűen tárolt gumiabroncs lényegében nem szenved el korból fakadó képességvesztést. A szakszerű tárolással biztosítható, hogy a gumi anyaga ne öregedjen (nem éri napfény, nincs túl száraz, vagy túl nedves körülmények között), a szerkezete ne károsodjon (nincsenek egymásra dobálva, nem deformálódik az oldalfal, és ovalitás se lép fel). A 3-5 éves szakszerűen tárolt abroncsok már nem nevezhetők egyenértékűnek egy azonos mintázatú, fajtájú, frissen gyártottal. Viszont attól még használhatók: egy ilyen túltárolt csúcskategóriás abroncs képességei a friss átlagos gumiéval lesznek összemérhetők.

Tehát a jelenség létező, de se túlértékelni, se lebecsülni nem szabad: tehát a vásárló a DOT-számot nyugodtan ellenőrizze ezután is. Már csak ezért is, hogy túltárolt abroncsot ne vásároljon új árban, illetve tisztában legyen azzal, hogy mit várhat el a vásárolt abroncstól: és ne figyeljen rá, hogy a mai szleng szerint „DOT-huszárnak” csúfolják!

Az új gumiabroncs beszerzésekor nagyon kell figyelni a megfelelő méretre. Az autók gépkönyvében szerepel a felszerelhető legkisebb- és legnagyobb méret is. Azonban ennek ismerete csak kiindulás, még nem elég. Ugyanis fontos, hogy a gyári alapfelszereltségű gumiabroncs méretével egy átmérőjű legyen az esetleg választott szélesebb, vagy nagyobb belső peremátmérőjű abroncs (ez utóbbit nagyobb átmérőjű keréktárcsa vásárlásakor kell figyelni). Eltérő átmérőjű abroncs felszerelésével változik az autó gyorsulóképessége és a végsebessége, valamint, ha nagyobb az átmérő, akkor berugózva-, vagy a kormányzott keréknél kanyarodáskor a gumi hozzáérhet az autó szerkezeti részeihez, vagy a kerékdob belső oldalához. Ez nem csak tönkreteheti a gumit-, illetve az érintett alkatrészt, de balesetveszélyes is.

A megfelelő abroncsméret kiválasztásához segítségül találták ki a gumiabroncs-váltóméret táblázatokat. Ezek alapján kiválasztható az átmérőben az eredeti-, gyári felszerelésű abronccsal azonos átmérőjű, de más méretű, az autóra megfelelő gumiméret. Találni olyan kalkulátorokat is, amelyek az eltérés százalékos értékét is jelzik, illetve, hogy mennyit fog „csalni” a sebességmérő a más méretű abronccsal. Ne vegyük ezt a kérdést félvállról!

Az új gumiabroncsok felszerelése után számítani kell rá, hogy az nem az első pillanattól nyújtja a maximumot. Az új gumiabroncs felületén egyrészt lehetnek a gyártás során visszamaradt anyagok (pl. formaleválasztó), másrészt a futófelület még szép homogén. Egyszerűen fogalmazva, mikor az aszfalt száz kilométer lefutása után már „megérdesíti”, akkor adja a gumiabroncs a tudásának a javát. Az új abroncsok előnye a kopottakhoz, öregedettekhez képest a jobb tapadáson túl, hogy a futásuk is csendesebb (nem zúgnak).

Végezetül fontos a leszerelt garnitura, akár keréktárcsákon van, akár „csupaszon”, szakszerű tárolása. Előnyös gumihotelben hagyni, ahol elméletileg megoldott a megfelelő tárolás. Aki otthon, garázsban, vagy pincében tartja az abroncsait, az figyeljen rá, hogy a leszerelt gumikat nem szabad egymásra pakolni, se lapjában, se élében, mert mindenképpen deformálódhat a karkasz. Felnin hagyva, a megfelelő guminyomással az ilyen terhelést is bírja a gumi (persze nem az idők végéig), de jobb ezeket is egymás mellett, vagy speciális felniállványon tárolni.