Az autó-alkatrészek gyártói meghatározzák a szerkezeti elemek élettartamát, így ismerhetőek a csereperiódusok. Mégis az esetek többségében a garanciaidőn túljutott autók tulajdonosai csak a lerobbanáskor cserélik a hibát okozó darabot az autóban. Holott a korábbiaknál jóval összetettebb modern autók alkatrészeinél kiemelten fontos lenne betartani az előírt csereperiódusokat.

Sajnos azonban jó pár olyan alkatrész létezik, amelyeknek a csereperiódusáról, élettartamáról sokszor nem csak a tulajdonosnak, de az általános szervizeknek sincs megbízható információja. Pedig az ütemezett cserék elvégzésével sok gondtól mentesíthetnék magukat az autók üzemeltetői. Más kérdés persze, hogy egy alacsonyabb értékű használtautót üzemeltető tulajdonos, ha lehet nem döntené a pénzt a kocsiba. Mert bizony a cserék nem olcsó játékok. Így a legtöbb esetben marad a kopáshoz, tönkremenetelhez kötött karbantartás.

Támogatásként igyekszünk ebben az anyagban összeszedni azon legfontosabb alkatrészek listáját, amelyek üzemidejét, csereperiódusát meghatározzák a gyártók, illetve amelyekkel kapcsolatban nagy az üzemeltetői tapasztalat. Ezek tervezett cseréjével tehetünk az adott jármű üzembiztonságáért. Az alkatrészek között több olyan van, amelynek a hibája azonnali lerobbanást és drága javítást okoz.

Elsőként itt van a turbófeltöltő. A turbók gyártói 170-250 ezer kilométer megtételéhez kötik a csereidőt, ez típustól változó. Természetesen vannak kirívó esetek, például mikor jóval a tervezett üzemidő előtt tönkremegy a konstrukciós-, vagy gyártáshibás darab. De olyan is előfordul, hogy a kíméletesen használt, és jól karbantartott autóban másfélszeres élettartamot is megér ez a kényes és drága alkatrész. Érdemes megtudni az adott típusra vonatkozó csereidőt, mert a turbó hibája súlyos motorkárosodást is okozhat. Drága a csere, de még drágább lehet a halasztása.

A turbóknál meghatározott élettartam körülbelül a továbbiakban felsorolt alkatrészeknél is igaz. Természetesen eltérésekkel, illetve a gyártótól függő ajánlásokkal. Például van olyan megoldás, hogy ellenőrzést javasol minden 60 ezer, vagy 80 ezer kilométer lefutását követően és az állapottól teszi függővé a csere, vagy a felújítás kérdését. Ilyenek például a generátorok és az indítómotorok. Ezek hibái áttételes bajt nem szoktak okozni, viszont út szélén ragadást igen. Mindkét alkatrész felújítható, így olcsóbb lehet a javítás, vagy ütemezett csere.

Kellemetlen jelenségekkel, motor-vészüzemmód aktiválásával járhat a lambda szonda hiba. Ezek élettartama is meghatározott, futásteljesítményhez mért cseréjét előírják a gyártók. Természetesen ezek az alkatrészek is sokáig húzhatják, és húzzák is, mivel típustól függően az áruk 30 ezertől 200 ezer forintig nyújtózik, és a modern autókban nem is egy, inkább kettő, de előfordul, hogy négy szolgál: lehet szorozni. Hibájuk más bajt nem szokott okozni: „csupán” az autó erőtlen, sokat fogyaszt, vagy vészüzemmódra áll.

Nagy bajt okozhat viszont a motor kenőolaj szivattyújának a hibája. Az élettartamuk típustól függő, de kideríthető. Olajnyomásproblémák már előre jelezhetik az élettartamuk végét. Ennek az alkatrésznek is javasolt a tervezett cseréje. Akárcsak a légkondicionáló szárítószűrőjéé, amelyet szintén hanyagolni szokta. Ez, ha szétmegy, akkor a kompresszort is tönkreteheti. Ez esetben annyi a jóhír, hogy nem drága a cseréje.

Autószerelő mesterekkel egyeztetve a témában még jó pár alkatrész felmerült az üzemanyagpumpától a különféle érzékelőkön, mint a légtömegmérőn át a trafókig, vagy a befecskendezőkig. Azonban, mindent végigcserélni, ami elromolhat az autóban, abszolút távol áll a realitásoktól. Már az is jó eredmény, ha az autótulajdonosok a napi rohanásban figyelnek rá és nem hanyagolják el az időszakos olajcseréket, a gyertyák és szűrők cseréit, illetve a vezérlés életbevágóan fontos cseréjét.