A hetvenes években – és előtte – alapvetően a gumi mintázata különböztette meg a téli és a nyári gumikat. A téliek durva mintázatú, rücskös, már-már terepgumi jellegűek voltak, hogy kapaszkodni tudjanak a latyakba-sárba. Hozzátartozik, hogy az átlagos nyárigumik mintázata sem kívánt még olyan teljesítmény-értékeket mint a maiak – egyszerűen az autók átlagos teljesítménye elmaradt a maiaktól -, ezért a korabeli nyári gumik mai szemmel inkább „téliesek” voltak. Így még nem is volt gyakorlat a téli-nyári váltás. A nyolcvanas években finomodott a technológia, lassan külön tudománnyá vált a téligumi tervezés. Az e korból való téligumiknál már feltűntek a blokkszerű mintázatok – amelyek hasonlítottak a maiakhoz.

Közben az abroncstervezésre egyre jellemzőbbé vált a specializálódás. A legnagyobb igény kielégítése felé indultak az abroncsgyártók, így a nyári gumik tervezésének a fő szempontja a jó tapadás száraz-sima aszfalton és vizes aszfalton lett. Az eszerint az elv alapján tervezett mintázatok egyre kevésbé feleltek meg a téliüzem követelményeinek – egy-egy véletlen kivételtől eltekintve, mint a régi Pirelli P200, amely kellő mintázatmélységgel vígan bevált téliguminak is, holott teljesítmény abroncsnak készült (viszonylag lágy, jól tapadó keverékkel, és kis blokkokból rajzolt mintával).

A nagy áttörést a kilencvenes évek közepének két technológiai újítása, a lamellás mintázat és a gumikeverékbe a szilika-adalékanyag használata hozta. Az előbbi nagyobb felületen biztosít tapadást – korszerű változatai a kopás közben megújuló lamelláknak köszönhetően a kopáshatár eléréséig tudják biztosítani elméletileg ugyanazt a tapadást, mint újként -, utóbbival pedig elérték, hogy a gumi a hidegben se keményedjen meg. Mert a gumi anyagának a futófelületen puhának kell lenni, hogy jól tapadjon.

És innentől kezdve aztán tényleg messze kettéágazott a két típus, a téli és a nyári gumi. A nyáriak specializálódtak a jó évszakokra, nem is cél, hogy szutyokba vagy jégen közlekedni lehessen velük, a téliek pedig nagyságrenddel jobban teljesítenek hidegben és hóban, mint a nyáriak. Ez a gumigyáraknak is örömünnep volt, hiszen így egy autóra két garnitúra gumit kell használni és cserélgetni, vásárolni, felrakatni, pörög az üzlet.

Mindehhez hozzátartozik, hogy az autók gumiméretei is egyre nőnek (akárcsak az általános méreteik), és hát minél szélesebb egy gumi, annál nehezebben boldogul a csúszós úton – egyszerűen nagyobb felülete érintkezik a talajjal, kicsi az adott felületre jutó talajnyomás. Korábban a 135-155 szélességi értékű nyári virslikkel el lehetett hóban is csatangolni gond nélkül, míg a 195-ös csak helyben pörgött, ha csúszósra került. Mára olyan széles és nagy teljesítményértékű téligumikat fejlesztettek ki, amelyek nem csődölnek be a csúszós, havas úton, pedig a szélességük 225-245 is lehet, főképp a nagyméretű SUV modelleken.

Tehát a fejlesztés végeredménye, hogy ma még egy jó mintázati-mélységű nyárigumival sem szerencsés a telet megkockáztatni, mert egyszerűen se a gumikeveréket, se a mintázatot nem a télre tervezték. A nyárigumi hidegben megkeményedik, így jobban csúszik még a száraz úton is – akárcsak nyáron a már öreg, sok éves, megkeményedett gumi . Ráadásul a nyáriak mintázata már kis hótól és latyaktól is eltömődik, a sima felület pedig csúszik, a kerék kipörög, elveszti a tapadást, kész a baj.

A dolog fordítva is igaz, a téligumi melegben – 7 fokot tudatosítanak cserehatárként – nyúlóssá válik, kanyarban sodródik, megnő a fékútja és kopik mint az eszement, sokat autózva egy idény alatt nyáron elkoptatható egy téli garnitúra. A gumikeverék éppen a télen előnyös szilika-tartalom miatt szenvedi meg a meleg évszakot.

Így kerültünk a téligumi-nyárigumi mókuskerékbe. Na azért nem teljesen! Léteznek a sokak által nem sokra tartott négy-évszakos abroncsok, amelyeknek megvan a helyük, csak jól kell választani. Az utóbbi években komoly pénzeket fektettek a gyártók a négyévszakosok fejlesztésébe. Alapvető, hogy négyévaszakosból nem szabad másodosztályút vásárolni, azaz a neves gyártókét kell választani. Egyszerűen előrébb járnak technológiában – mintázat, gumikeverék, abroncsfelépítés. Igaz ezzel a remélt árelőny is olvad, mert egy minőségi négyévszakos abroncs ára általában magasabb ugyanazon márkától való átlagos évszakos gumi áránál.

Továbbá nem mindegy az autó sem, amelyre felkerülnek. Nagy teljesítményű, közepesnél nagyobb kategóriájú (egyterűekre és SUV-okra is gondolunk) és hátsókerékhajtású autók tulajdonosainak az évszakos garniturákat javasoljuk – ez is a teljesítmény és a nagy méret használatának az ára! Viszont átlagos vagy kisteljesítményű autókra, a kis- és az alsó-középkategória (kompaktok) típusaira elgondolkoztató lehetőség a négyévszakos gumi. Még egy kis tanács: aki a négyévszakos mellett dönt, az ne válasszon a gyári méretnél szélesebbet, mint ahogy téli gumiból is a lehető legkeskenyebbet (a típusajánlásban szereplő méretből) érdemes vásárolni.