A biztonsági öv kötelező használatának bevezetésével 1976-ban egy komolyabb probléma adódott. A Magyarországon a forgalomba helyezett szocialista gyártmányú gépjárművek jó részében nem volt gyárilag beszerelve a biztonsági öv, illetve, ha igen, azok csak kétpontosak voltak. Az újonnan forgalomba helyezett járműveknél az adott időponttól az autókereskedelemmel kizárólagosan foglalkozó MERKUR már beszerelte átadás előtt a hárompontos biztonsági öveket. De megadtak az új rendelkezésben türelmi időt is, hogy minden autótulajdonosnak legyen ideje megvásárolni, illetve beszereltetni a biztonsági övet. Ez pontosan 1977. július 1. volt. Így igazán, gyakorlati szempontból 47 éve ellenőrzi a hatóság a kötelező biztonsági öv használatot az első üléseken.

Mielőtt beleolvasnánk a régi lapokba, nézzük a statisztikákat. 2016-ban a személyautókban elöl ülőknél a biztonsági öv csatolási hajlandóság 76% volt, ez 2022-re 87%-a emelkedett, majd tavaly ez elérte már a 92,2%-ot. Tehát közel fél évszázad elteltével is az elöl utazók közel 8%-a gondolja még mindig úgy, hogy felesleges a biztonsági öv. Annak ellenére, hogy tanulmányok, kísérletek is azt bizonyítják, hogy a biztonsági öv életet menthet.

Ez egyébként 1977-ben is így volt, akkor is több újság írt arról, hogy mit mutatnak a kutatások.

Az AutóMotor Magazin 1976-ban arról írt, hogy „a magánautósok egy része már a rendelet megjelenése előtt felszereltette kocsiját biztonsági övvel. Sok autótulajdonos azonban csak a jövőben kívánja megvásárolni ezt az életet is megmenthető, nélkülözhetetlen szerelvényt. Az igények kielégítése végett vásárolta meg az Autófenntartó Ipari Tröszt a svéd LIV biztonsági öv licencét, és 1975 végén a gyártása megindult az AFIT soproni Autófelszerelési Vállalatánál. Az AFIT—LIV hárompontos, egykezes övét mindezeknek a követelményeknek figyelembevételével 10 különböző kivitelben gyártják.”

A cikkben egy szép táblázatban aztán mindenki megtalálhatta az autójához megfelelő méretű biztonsági övet.

Az Esti Hírlap 1977-ben, a kötelező használat után készített interjút egy munkacsoport vezetőjével, aki arról számolt be, hogy kétszer végeztek felmérést a biztonsági öv használatáról. Az első a kötelező használat előtt készült, a másik pedig már július 1. után.

„ Az áprilistól július 1-ig eltelt három hónapban azt állapítottuk meg, hogy a forgalomban részt vett személygépkocsik többségében (átlagosan mintegy 82 százalékban) már volt biztonsági öv, s a rendelet életbelépése előtt a személygépkocsi-vezetők 15, az elöl ülő utasok 13,8 százaléka használta is. Azt is megfigyeltük, hogy gyakori az „alibi” övviselet: a vállon átvetve, de becsatolatlanul.”

A tanulmány persze jó hírt is közölt, mivel július elseje után „az övhasználat ugrásszerűen nőtt: júliusban a személygépkocsi-vezetők 76, októberben már 87 százaléka használta vezetés közben a biztonsági övét. Az elöl ülő utasoknál az arány 81, illetve 80 százalékos volt.

Azt szomorúan állapította meg a tanulmány, hogy „általános és kedvezőtlen tapasztalat viszont, mind a vezetőket, mind pedig az utasokat illetően, hogy az övét nem mindig viselik rendeltetésszerűen. Az öv túl laza, túl szoros, esetleg megcsavarodott, ilyenkor nyilvánvalóan nem érvényesülhet kellően az öv védőhatása.”

A Magyar Rendőr szintén 1977-ben azt is megírta, hogy az övet ellenzőknek mit említenek az érvei:

– elfelejtettem bekapcsolni

– csak ide a szomszédba ugrottam át

– elromlott a biztonsági öv zárszerkezete

– csak átvetem a vállamon és a csatot magam mellé teszem, úgy sem veszik észre kívülről

– bizonyos körülmények között a biztonsági öv használata veszélyes,

– a félelmet ülteti be a kocsiba,

– a használatára való kötelezés a személyi szabadság megsértését jelenti.

A Népszabadság újságírója 1976-ban kiment a nép közé, és ott beszélgetett autósokkal, hogy ki, miért használja, vagy nem használja a biztonsági övet.

„– Én azért vettem meg az övét – magyarázza készségesen egy Zsiguli gazdája –, mert tudom, hogy a jövő nyártól kötelező lesz a használata. De addig be nem kapcsolom, mert kényelmetlen.

Egy trabantos: – Miből gondolja, hogy nem használom? Amint kiérek az országútra, bekapcsolom. A városban, kis sebességnél mi a haszna?

Hivatásos sofőr: – Húsz évig megvoltam biztonsági öv nélkül, jól megleszek ezután is. Ha kötelező lesz, az ölembe lógatom, és csak akkor kapcsolom be, ha megállít a rendőr. Mert ha baj van, mondjuk kigyullad a kocsi, én gyorsan és könnyen akarok menekülni!”

A Népszavában pedig ez olvasható:

„Az autósok zöme – többségükben ok nélkül – olyan kitűnő vezetőnek képzeli magát, hogy minden közlekedési szituációban lehetségesnek tartja a baleset megelőzését. Az ilyen ember gondolatvilágában fel sem merül a baleset kimeneteli súlyossága csökkentésének szükségessége. Ha ön azt képzeli, hogy magát ebbe a csoportba sorolhatja, úgy sürgősen jelentkezzen autóversenyzőnek. Bizonyára jobban’ vezet, mint Niki Lauda és Ferjáncz Attila. Ők ugyanis – számítva a kivédhetetlen veszélyhelyzetekre is – övet viselnek autózás közben.”

Az Ország Világ 1977. 18. számában pedig mit lehetett olvasni?

„Az egyik kötödés megrendelést kapott olyan fehér pulóver elkészítésére, amelyen fekete átlós csík van, és messziről úgy látszik, mintha tulajdonosa biztonsági övét hordana.”

FOTÓ, FORRÁS: ARCANUM DIGITÁLIS TUDOMÁNYTÁR