A téligumicserét sok autós maga oldja vagy oldaná meg, persze ezt elsősorban akkor tehetik, ha szerelt kerékkészleteik vannak. Tehát külön felniken van a téli-, és külön felniken a nyárigumigarnitura. A csupasz gumi le- és felszerelése a felnire a gumis dolga, szükségesek az ő szerelőgépeik és szaktudásuk. Tehát aki egy keréktárcsakészlettel rendelkezik, és azon cserélteti a szezonális abroncsokat, az úgyis gumishoz megy.

Elsőként elő kell venni a felrakandó kerékkészletet, és ellenőrizni az állapotát: mintamélység, oldalfalsérülések, szálszakadások. Ha minden rendben, akkor a guminyomást kell ellenőrizni és beállítani az autótípus és a gumiméret szerinti értékre – az autótípusnak megfelelő guminyomás értéket általában feltüntetik a gyártók egy matricán, rendszerint a tanknyílás fedél belső oldalán. Ha ott nincs, akkor a kocsi gépkönyvében is benne van (ott részletesebben, több gumiméret és terhelés szerint).

A kerekek előkészítése után indulhat a munka. Első lépés a kocsi biztos rögzítése a gurulás ellen: váltó sebességben, automatváltó „P” fokozatban, kézifék behúzva. Az emeléssel átellenes oldalon ki is lehet ékelni a földön maradó kereket, úgy a legbiztosabb. Érdemes előkészíteni a szerszámokat, tehát az emelőt, a kerékkulcsot, ha vannak csavarkupakok, annak a leszedőjét (egyes típusokban egy kis fémszerszám, de van, ahol speciális műanyag csipeszt mellékelnek). És ha van kerékőr, akkor annak a feltűzőjét, amellyel oldható a csavar.

Még az emelés megkezdése előtt, ha vannak, akkor le kell szedni a csavarokról a műanyag díszkupakokat, illetve lemezfelniről a dísztárcsát, valamint egyes könnyűfémfelnikről a középrész takaró sapkát. Ekkor meg lehet lazítani a kerékcsavarokat. Ez nem mindig sikerül, főleg, ha korábban légkulccsal húzták meg azokat. Általában lazítható a csavar, ha nyomatékra húzták előzőleg. Valamelyest a csavarok „be is gyógyulnak”, ez lehet a korrózió miatt: a menetes részen vasrozsda, a könnyűfémfelni-acélcsavar felfekvésénél pedig elektrokorrózió.

Ha nehezen indul a csavar, akkor lehet segíteni rajta. Egyrészt egy ütőszárat a csavarfejnek tartva pár kalapácsütés is segíthet, vagy nagyobb erőkar a csavarkulcsra, vagy a klasszikus módszer a vízszintesen felrakott csavarkulcs lábbal való indítási kísérlete: ez utóbbinál figyelni kell, hogy ne forduljon le a kulcs, mert sérülhet az autó és a szerelést végző is. A meglazított csavarok még maradnak a helyükön, amíg a kocsi nincs megemelve. Mindig a cserélendő keréken szabad meglazítani az emelés előtt. A lendületesebben megnyitott csavarokat érintőre vissza kell tekerni, hiszen még teher van a keréken.

Ha a lazítás megvolt, jöhet az emelés. Ez történhet a kocsi saját emelőjével is, de jobb egy krokodilemelő, ma már barkácsboltokban tucattermék, kényelmesebben és biztonságosabban emelhető vele az autó. Az emeléshez meg kell találni az emelőpontot, ha nem megy rutinból, akkor ott az autó használatija, abban megmutatják. A gyári emelők általában a küszöbperemnél emelnek, kétféle terjedt el, a rombusz emelő, és a billenőtalpú „könyvemelőt”. Ez utóbbi több figyelmet igényel, mert emelés közben a talpa átbillen.

Az emelő emelőpofáját az emelőpont alá kell illeszteni, ehhez érintőre kell nyitni az emelőt, ekkor lehet igazgatni. Az autószerelésben gyakorlottabbak krokodilemelőt használva emelhetnek futóműbekötésnél is, csak az emelőszemen legyen valami betét, keményfa, vagy keménygumi, ami által az emelőszem acélja nem sérti meg a kocsi alját. Fontos, hogy emelésnél a kocsi ne legyen lejtőben, ne szoruljon az emelő talpa vagy kereke alá kő, szilárd felületen legyen, a földbe, homokba besüllyed az emelő, balesetveszélyes. A gyártó által adott kéziemelők álljanak egyenesen, merőlegesen a talajra.

Emelés közben végig figyelni kell, hogy mit csinál a kocsi, mikor emeli el a kerekét, billen-e, gurul-e. Ha az emelő kezd elbillenni, akkor tekerjük le, igazítsuk meg és kezdjük elölről. Ha a kocsi gurulna, rögzítsük. Nem kell túlemelni az autót, épp jöjjön le a kerék, emelje el az emelő plusz egy centire. Emelés közben arra is figyeljen az emelést végző, hogy a kezét ne tegye olyan részre, illetve maga se helyezkedjen el úgy, hogy ha lebillen az autó az emelőről, vagy bármi hiba miatt visszaesik az autó, akkor megsérülhessen. Mikor a cserélendő kerék elemelkedett, akkor gyorsan kicsavarhatók a korábban meglazított csavarok, és levehető a kerék. Előfordulhat, hogy a kerék nem akar lejönni, akkor a kerék felső vagy alsó ívét óvatosan megütögetve lejön.

Szerelés közben, mikor az autó emelőn áll végig ügyelni kell rá, hogy kéz, láb ne legyen tartósan a kocsi, a kerék alatt, vagy a kerékdobban, a sárvédő alatt, a sárvédő és a kerékjárati ív között: a könnyű emelők nem a szervizek csáposai, nem lehet száz-százalékosan megbízni bennük. Akire már billent rá autó, az nagyon figyel erre, tanuljunk a jó tanácsból. A kerékcserénél nagyobb olyan szereléshez, amit emelve kell elvégezni, érdemes felbakolni a kocsit, az biztonságosabb.

Ha lent van a cserélendő kerék, akkor amilyen gyorsan csak lehet mehet fel a másik: minél kevesebb ideig legyen a kocsi emelőn kerék nélkül. Rendszerint figyelni kell, hogy a kerékcsavarok furatai a helyükön legyenek, van típus, amelynél simán odébb fordul a féktárcsa és elmegy a síkból a furat, amit igazán csak csavarhúzóval lehet visszaigazgatni.

Mikor fent van a kerék, becsavarhatóak a kerékcsavarok ütközésig, majd leengedhető az autó. Ha már teljes súlyával lábon áll, akkor kivehető az emelő és meghúzhatóak erőből a csavarok. Nem kell félni, kézzel kicsi az esély, hogy a kocsihoz adott kerékkulccsal, vagy keresztkulccsal, vagy normál dugókulcskészlettel túlhúznák a csavarokat. Persze akinek van nyomatékkulcsa az is használható. És ezt a műveletsort kell minden kerékkel végigjátszani.

A leszerelt gumikon érdemes jelölni, hogy melyik tengelyen és melyik oldalon szolgáltak, hogy ugyanoda kerüljenek majd vissza, ha újra szükség lesz rájuk. Utána elrakhatók. Időnként, legalább évente egyszer, az otthon cserélt kerekekkel is jó meglátogatni egy gumist, legfeljebb nem a legnagyobb csereroham idején, hogy ellenőrizzék a kiegyensúlyozottságot, a szelepeket.