Mikor az autó belső tereiben már nincs hely a kerékpárok számára, akkor azok kívül rekednek: vagy otthon maradnak, vagy az autós vásárol a kocsira kívülről felszerelhető hordozóeszközt. Szándékosan nem írtunk tetőcsomagtartót, hiszen az utóbbi húsz évben a tetőre rakható kerékpártartók kiváltására többféle megoldás született és terjedt el.

De kezdjük a tetőtartókkal. A tetőre szerelhető kerékpártartók felszereléséhez szükséges a tetőcsomagtartó alaptartó. Egyszerűen fogalmazva a két keresztirányú rúd, amelyre felszerelhetővé válik a biciklitartó. Az alaptartóból kétféle típust gyártanak, az egyik az autó gyári rögzítési pontjaira szerelhető típusspecifikus tartó, amelyet olyan autókon kell használni, amelyek nem rendelkeznek úgynevezett tetősínekkel, vagy más szóval tartókerettel.

Rendszerint tetősínt a kombi-, és SUV modellekhez kínálnak az autógyártók, így az ilyen karosszáriájú autókon láthatjuk. Nem feltétlenül alapfelszerelés, így lehet kombi-, vagy SUV modell is anélküli, amelyekre a standard típusspecifikus keresztartókat lehet felszerelni. Tetőtartó sínt utólagosan nem gyártanak a tetőcsomagtartókra szakosodott gyártók. A tetősínnel rendelkező autókra is meg kell vásárolni a kereszttartót, de ezek már rendszerint nem típusspecifikusak, a felszerelhetőségük a kocsira szerelt sín profiljától és az autó tetőszélességétől függ.

Tehát a tetőre akkor tudjuk felrakni a bringatartót, ha már van kereszttartónk. A legelterjedtebb kerékpártartók egy alsó vezetősínből és a vázat fogó karból állnak, ezekre használatkészen felszerelhetők a kerékpárok. A gyártók többféle megoldású tartót gyártanak, ezek a sín-, és a kar kialakításában, anyagukban (acél vagy könnyűfém) valamint a rögzítési megoldásokban különböznek. A különbségek a használati kényelemben nyilvánulnak meg, az alap menetes rögzítésekhez képest kényelmesebbek a gyorszárasak, illetve vannak olyan ritka modellek, amelyeknél a rögzítőkarral a tetőre emelés is elvégezhető.

Ez utóbbi már jelzi, hogy a legnagyobb macera ennél a tartótípusnál pont a tetőre emelés. A felrakott kerékpárt addig is tartani kell, amíg a használó rögzíti azt. A kerékpártartó választásánál figyelni kell arra, hogy a tartórúd hossza megfeleljen a váz geometriájának (az alsó vázcsövet biztonsággal meg tudja-e fogni a kar), valamint a tartókar pofáinak a profilja megfelel-e a váz profiljának (hiszen ma már a kerékpárváz profilokban is nagy a változatosság). Fontos a kerekek rögzítése az alsó sínhez, menet közben ki ne ugorjanak a helyükről. A kerékrögzítés általában hevederes, vagy az újabb tetőtartóknál műanyag pántos megoldású.

A legegyszerűbb lemeztartóknál a tartó alsó sínje bárhol képes fogadni a kerékpár kerekeit, az igényesebb kivitelű tartók beszerzésénél arra kell figyelni, hogy a kerékfogadó fészkek helyzete a hosszsínen állítható legyen, így a felszerelendő bringa tengelytávolságához lehet igazítani a tartót. Ez is fontos a biztonságos rögzítéshez. Ritkán, de előfordulhat, hogy a tetősín nélküli autótípusok fix tetőcsomagtartó rögzítési pontjaira felfogatott kereszttartó helyzete pont nem engedi, hogy a keréktalpak az ideális helyzetbe álljanak a tartón, emiatt érdemes felpróbálni megvétel előtt az autóra a tartókat, és a tartóra a bringát.

A tetőre rakható kerékpártartók beszerzésénél azok rögzítési módjára is figyelni kell. A klasszikus téglalap keresztmetszetű zártszelvény keresztrudakhoz menetes U-rögzítőkkel lehet felerősíteni a bringatartót. Viszont az alumínium keresztrudaknál ez a módszer nem feltétlenül alkalmazható. Egyrészt az általános méretű U-rögzítések gyakorta nem érik át a rendszerint szélesebb, áramvonalasított profilú alumínium kereszttartókat. Másrészt deformálhatják azokat, hiszen az alumínium puhább fém.

Az alumínium keresztartókon a gyártók felső rejtett sínt alakítanak ki, ezekbe lehet becsúsztatni a speciális, erre készült talpas csavarokat. A csavarok talpa négyszög, vagy téglalap. Biztonsággal ezzel a megoldással rögzíthető a könnyűfémtartókra a bringatartó. A talpas csavarok beszerzésével (szemtelenül drágán adják őket) a régebbi gyártású bringatartók is felszerelhetők a modern alumínium keresztartókra. Nem beszéltünk az olyan kerékpártartókról, amelyekre kiszerelt első kerékkel szerelhető fel a kerékpár. Ez a típus ritka, a bringa rögzítése az első villa csavarnyílásainak a segítségével történik. Felrakáskor vigyázni kell nehogy sérüljön a kocsi teteje.

A tetőtartók használatánál nagyon kell figyelni a megfelelő rögzítettségre. Autópályarendőrök rendszeresen számolnak be elhagyott kerékpárokról az autópályaárokban – ezek vélhetően tetőtartókról leesett bringák. Sokan figyelmen kívül hagyják a tetőtartók terhelhetőségét, ami általában 50 kg – ez szerepel egyrészt a kocsi gépkönyvében, másrészt a tetőcsomagtartók használati utasításában is. Egy ultrakönnyű szuperbringa lehet 7-8 kg, de általában nem ilyeneket utaztatnak az emberek. Az átlagos kerékpárok 15 kg-ot nyomnak, ebből könnyen kiszámolható, hogy három bicikli a tetőn már megközelíti a terhelhetőségi határt. Főképp, ha a súlyukhoz hozzáadjuk a tetőtartók súlyát is.

Továbbá figyelembe kell venni, hogy a tetőtartókkal a tartó jellegétől függően 120 vagy 130 km/óra a maximális sebesség – ezt is jelzik a gyártók a használati utasításokban. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nagyobb sebességnél lerepülnek a kerékpárok: veszélyhelyzetben okozhat bajt a gyorshajtás, mert a tetőtartó rögzítési pontjai túlterheltté válnak, így határhelyzetben előbb törnek-szakadnak. Ugyanez a helyzet a túlterhelés esetén – például 5-6 kerékpárt visznek a tetőtartón. A kereszttartó rúd rögzítése ugyanúgy felmondhatja a szolgálatot, mint a kerékpártartó rögzítése, vagy a kerékpár rögzítése.

A tetőtartókat használók figyelmébe ajánlhatók a biztonsági tesztek, amelyek szerint a gyors kikerülőmanőverek (“flik-flak”), hirtelen irányváltások terhelik legjobban a tető-kerékpártartókat. A váztartó rúd szokott elgörbülni, a kerékpár pedig elfekszik a tetőn, vagy kidől oldalra. Tehát tetőn hordozott kerékpárokkal óvatosabban kell közlekedni, lassabb kanyarsebességeket tartani, mérsékelt sebességgel behajtani a körforgalmakba. És természetesen figyelembe venni, hogy az autó a bringákkal magasabb, tehát nem behajtani megszokásból a teremgarázsba!

Éppen a tetőtartók kényelmetlen kezelhetősége miatt találták ki és fejlesztik a különféle, az autók hátuljára rögzíthető tartókat. Négyajtós, ötajtós, és kombi modellekre megfelelőeket is gyártanak, léteznek pántokkal-hevederekkel rögzíthetők és vonóhorogra illeszthetők is. Sőt egyes autótípusokhoz rendelhető gyári hátsó kerékpártartó is, amelyet a csomagtartó alatti sínrendszeren át lehet kihúzni-, illetve ahhoz rögzíteni.

A hátra szerelhető típusok egyik csoportja viszonylag magasan, a hátsó szélvédő magasságába hordják a rárakott kerékpárokat. Ezek előnye, hogy általában nem takarják a rendszámot és a lámpákat, ellenben zavarják a kilátást. A hátfal mögötti, vagy a vonóhorogra szerelhető típusok hátránya pont a fordítottja – kilátást nem, de rendszámot és hátsó lámpákat takarnak a felszerelt kerékpárok.

A hátra szerelhető kerékpártartók előnye, hogy viszonylag nagy a terhelhetőségük, könnyű rájuk feltenni a bringákat, kisebb a légellenállásuk és kevésbé szélzajosak. Hátrányuk a hátsó hatósági jelzés- és a lámpák takarásának a lehetőségén, valamint a hátralátás korlátozásán túl, hogy a csomagtérfedél nyitását akadályozzák. Persze erre is született megoldás, a gyárilag rendelhető beépített-, vagy a vonóhorogra szerelhető típusok között gyártanak olyat is, amely oldalra kihajtható, vagy hátrabillenthető a csomagtér-hozzáférhetőségének a megteremtéséért. De ezek ritkák és drágák.

A hátra szerelhető kerékpártartókat használóknak figyelniük kell arra, hogy rendszerint a bringa hosszabb, mint amilyen széles a hordozó autó. Tehát nagyobb űrszelvényre van szüksége a kocsinak, nem szabad a megszokott módon centizni, mert leverhető a kerékpár kereke, illetve másnak sérülést okozhat (tereptárgy, gyalogos, kikerült autó stb.). Az autó hossza is megnő, ezt beparkoláskor kell figyelembe venni.

A rendszám és a lámpák takarására megoldás az olyan tartótípus alkalmazása, amely lámpákkal és rendszámtartóval ellátott. Ezek szinte kivétel nélkül vonóhorogra szerelhető tartók, a lámpa a feszültséget a vonóhorog elektromos csatlakozóján át kapja. A takart rendszám a kerékpártartó táblatartójára átszerelhető, vagy gyakori használat esetén kérhető a hatóságtól úgynevezett szürke rendszám, amelynek betű-számkombinációja a gépjármű rendszámával azonos és a kiegészítő tartókra való alkalmazásra találták ki.

És hogy mennyibe kerül bringákat cipelni? Sajnos nem olcsó dolog. Az alap kereszttartók ára gyártótól függően 20 000 forinttól indul, és 200 000 Ft-ig nyújtózik (számít az anyaguk, a zárhatóságuk is). A bringa-tetőtartók darabára átlag 25 000-110 000 Ft közötti, itt szintén a kialakításbeli különbségek, anyag-, zárhatóság az árszórás elsődleges oka. A hátra szerelhető tartók 35 000-től 400 000 forintig vásárolhatók meg, olcsóbb nemigen, drágább viszont található. Használt-tartók vásárlásakor az alaptartóknál figyeljenek a típusmegfelelőségre, a bringatartóknál a jó állapotra – a csuklópontok ne kotyogjanak, a menetek ne legyenek elnyalva, ne legyen fizikai sérülés a tartón és legyen meg minden tartozékuk.