Mikor az epilepszia szót halljuk, leggyakrabban az eszméletvesztéssel, összecsuklással és izomgörccsel járó, veszélyes rohamok jutnak eszünkbe. Ez a betegség azonban ennél sokrétűbb, amelyet eltérő lefolyású esetek jellemeznek. Az epilepszia az agy epizódokban jelentkező működési zavara, amelynek során elektromos túlműködés alakul ki. Emiatt elektromos kisülési hullámok keletkeznek, amelyek különböző neurológiai tüneteket – többek között zavartságot, tudatvesztést, eszméletvesztést, akaratlan izomrángásokat – okozhatnak.
Érintettek és tünetek
A betegség leginkább a gyermekeket és a 60 év felettieket érinti, de valamennyi életkorban kialakulhat. A fejsérülés, agydaganat, stroke, vagy a gyulladásos betegségek növelik az epilepszia kockázatát, és a genetikai hatást sem lehet kizárni, hiszen, ha valakinek a felmenői között van epilepsziás beteg, akkor magasabb a kialakulás kockázata.
„Az epilepsziás rohamok eltérőek lehetnek attól függően, hogy az agykéreg melyik területéről indulnak. Így számos tünet említhető, a filmekből ismert, akaratlagosan nem kontrollálható rángásokon és tudatzavaron túl az is előfordulhat, hogy a beteg teljes mértékben eszméleténél van, és csupán valamelyik végtagja rángatózik. Olyan roham is kialakulhat, amelyben rángatózás nélküli tudatvesztés, gondolkodásbeli zavar jelentkezik, mozgásos tünetek nélkül” – magyarázza Dr. Nagy Marianna, neurológus szakorvos, majd hozzáteszi, egyszeri roham mondhatni bárki életében bekövetkezhet. Ezeket eredményezheti lázas állapot, napszúrás, hosszú napokon keresztüli alkoholfogyasztás vagy extrém kialvatlanság is, egyetlen provokált roham miatt azonban nem tekinthető epilepszia betegnek az érintett.
Legalább két roham bekövetkezése indokolt ahhoz, hogy az epilepszia diagnózisa felállítható legyen, de az első roham után érdemes szakemberhez fordulni. Előfordulhat, hogy a rosszullét hátterében nem az epilepszia áll, viszont mindenképp fontos, hogy kiderüljön, mi okozta a rohamot.
A roham kezelése
Ha valaki a környezetében epilepsziás rohamot átélőre lesz figyelmes a következőkkel lehet segíteni. A rosszullét ijesztő, azonban a kellő óvintézkedéseket megtéve döntően enyhe, pár percig tartó jelenségről van szó. Lényeges, hogy a beteg környezete biztonságos legyen, testi épségét megóvjuk a veszélytől, a roham lezajlását azonban nem szabad megállítani. A közvélekedéssel ellentétben semmiképp sem szabad rögzíteni a beteg végtagjait, helyette a stabil oldalfekvő helyzet a célravezető, illetve a ruházat meglazítása is sokat segít. Ugyancsak helytelen tudás, hogy az epilepsziás beteg száját ki kell támasztani a nyelv elharapásának megakadályozása érdekében.
Vezethet-e egy epilepsziás beteg?
„Az epilepsziában szenvedők jogosítványszerzésére vonatkozó rendelkezések teljes összhangban vannak a nemzetközi gyakorlattal – vázolja fel Dr. Nagy Marianna – részletes rendelkezések foglalkoznak azzal, hány év tünetmentesség után, milyen feltételek mellett szerezhet jogosítványt az epilepsziás beteg. Mivel az epilepsziának számtalan típusát különböztetjük meg, valamennyi jelentkező egyéni elbírálásban részesül, amelyről a háziorvos a neurológus szakemberrel közösen dönt. Példának okáért, egy olyan páciens, aki gyermekkorban epilepsziában szenvedett, felnőve azonban tünet- és gyógyszermentes, nagy eséllyel szerezhet jogosítványt. Míg egy aktív rohamokkal élő, rendszeres gyógyszeres kezelésben részesülő betegnek erre sokkal kevesebb az esélye, különösképp, ha a rohamok tudatvesztéssel, vagy a vezetést befolyásoló állapottal járnak.”
A szakember azt is hozzáteszi, hogy a protokoll egy egyszeri roham után is kivizsgálást, megfigyelési időt rendel el, amíg a neurológus – szükség esetén addiktológussal vagy pszichiáterrel közösen – megbizonyosodik arról, hogy valóban egy provokált, egyszeri rohamról van szó. „A betegnek fellebbezésre is van lehetősége, ha nem ért egyet a szakemberek által hozott döntéssel” – teszi hozzá Dr. Nagy Marianna, majd úgy fogalmaz, ebben az esetben a megyei orvosszakértői bizottsághoz fordulhat, aki további vizsgálatokat kezdeményezhet.
Roham az autóban – mi a helyes eljárás?
Bár a fent említett orvosi előírások a biztonságra törekednek, és aktív rohamokkal élő betegeknek döntően nem ítélik oda az alkalmasságot, mégis többen vezetnek úgy, hogy roham áldozataivá válhatnak – ez a kockázat a már említett alkoholfüggők esetében különösen nagy, illetve sajnos az sem ritka, hogy epilepsziás betegségét a sofőr nem közli orvosával.
„Ha tudatzavarral, motoros problémákkal, rángással, remegéssel járó roham következik be az autóban, azonnal ajánlott leállítani az autót. Ez nyilvánvalóan egyszerűbb művelet, ha utazik valaki a beteg mellett, de megvalósítható akkor is, ha az illető megelőző, bevezető tüneteket észlel, és a rosszullétkor legelső jelei esetén félrehúzódik. Az útitárs feladata, hogy a beteget az ülés hátra döntése után lehetőség szerint stabil oldalfekvő helyzetbe fektesse. A szájában nem szabad matatni, főképp nem kifeszíteni azt, ha viszont lehetséges és szükséges, az esetlegesen meglazult, kilógó műfogsort érdemes a szájból eltávolítani. Fontos, hogy ha van lehetőségünk, védjük az illetőt a nagyobb sérülésektől, például fejsérüléstől” – fogalmazza meg Dr. Nagy Marianna, mit tehet az epilepsziás rohamban szenvedő sofőr utasa, majd hozzáteszi, a roham a legtöbb esetben nem tart hosszú ideig, jellemzően néhány perc után vége szakad. Orvoshoz akkor kell fordulni, ha a roham nagyon elhúzódó, ha a beteg komoly sérülést szenved a roham közben (például vérzik a feje, esetleg csonttörést szenved), illetve, ha első alkalommal bekövetkezett rohamról van szó.
„Ha a beteg az egyedüli személy az autóban, és képes félrehúzódni a járművével, akkor a leparkolás után érdemes családtagjaitól, rokonaitól segítséget kérnie. Abban az esetben, ha komolyabb tüneteket észlel magán, ne habozzon hívni a mentőket. Sajnos az is előfordulhat, hogy az egyedül utazó sofőr nem érzi meg a roham közeledtét, ilyenkor a rosszullét tragédiába fulladhat, hiszen a tudatzavaros beteg nem képes a rohamon úrrá lenni” – magyarázza végezetül a szakember.