Még mielőtt valaki elájulna az ötlettől, mindenkit megnyugtatunk, hogy ez a tanács 1950-ben jelent meg az Autó-Motor 2. számában. Ma már teljesen természetesen, hogy az első ülések magasságán lehet állítani, 70 évvel ezelőtt viszont ez a lehetőség még nem volt adott. Ezért is próbált segíteni az Autó-Motor azoknak, akiknek túl alacsony volt a vezetőülés. Ahogy írták, „Nincsen kellemetlenebb annál, amikor a vezetőülés túl alacsony. A gépkocsivezető ilyenkor két megoldás között választhat: vagy meggörnyeszti a hátát, hogy a kormánykerék küllői közül lásson ki, vagy pedig hamisítatlan zsiráfnyakat rögtönöz. Mindkét testhelyzet fárasztó és csökkenti a forgalombiztonságot, hiszen elsőrendű követelmény, hogy a vezető minél kényelmesebb testhelyzetben végezze nehéz és felelősségteljes munkáját, hogy emberben és anyagban ne tegyen kárt.”

A tanácsok közt persze nem csak a fatégla szerepelt, hanem például az, hogy „sokan úgy segítenek magukon, hogy megfelelő vastagságú sejtgumi (laticel) párnát helyeznek az ülésre. Ez a megoldás nem tökéletes, mert a sejtgumi nagyon puha és ennek következtében, ha vastagabb minőséget használunk, testünket nem tudjuk úgy rögzíteni az ülésen, amint az kívánatos volna.”

A tuti megoldás viszont a fatégla. Pontos leírást is ad az újság.

„Négy megfelelő vastagságú fatéglát készíttetni és azokat az ábrán látható módon elhelyezni az üléstalpazat alatt. Az csak természetes, hogy ilyenkor a rendesnél hosszabb rögzítő-csavarokat kell alkalmazni. Hogy a fa-alátétek milyen vastagok legyenek, azt a vezető, illetve a kormánykerék magassága szabja meg. Legjobb vastagabb fatéglákat készíttetni, és ha azok túl magasak, néhány gyaluhúzással elvégezhetjük a pontos méretezést.” – írta 1950-ben az Autó-Motor.

Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár