Az irodalmi alkotásoknak, ezen belül a verseknek olykor a közlekedésbiztonság is témát ad. Ezeknek a verseknek az az egyik jellegzetességük, hogy alkotói általában nem a hazai irodalom legismertebb képviselői közül, hanem a mindennapi közlekedők köréből kerülnek ki. Ismerünk olyan közlekedési rendőröket, akik tapasztalataikat, gondolataikat, vagy éppen lesújtó élményeiket szedik versbe, mert úgy érzik, egyszerűen meg kell osztaniuk ezeket mások okulása érdekében, de időnként a közlekedés „civil” résztvevői is tollat ragadnak, többnyire egy-egy őket érintő, aktuális, általuk „megúszott” közlekedési szituációt, veszélyhelyzetet követően.

A most bemutatásra kerülő vers is ilyen, melyet Ötvösné Németh Edit küldött meg nekünk. Október 10-én írt rövid kísérő szövegében azt írta, hogy előző nap, amikor éppen ködben autózott, szemből egy olyan szabálytalan előzés szemtanúja volt, melynek akár elszenvedője, sértettje is lehetett volna… (nem csak az előzés volt szabálytalan, hanem annak módja is, hiszen az érintett gépkocsivezető gyorsan is hajtott).

A hölgy ismeretei szerint rengeteg balesetet okoznak az utakon, melyek jelentős része a gyorshajtásra vezethető vissza. Márpedig ezek a balesetek könnyen elkerülhetőek lennének, ha mindenki megtartaná a közúti közlekedés szabályait.

Ötvösné Németh Edit versének a „Szívpanaszos” címet adta.

Szívpanaszos

Taposs rá a gázpedálra

sietni kell a halálba,

hajtani a szívet addig,

míg üteme megbicsaklik,

ritmus döccen, szem csukódik,

homlokon a ránc megnyugszik,

hűlt test immár mozdulatlan,

ki őröl majd a malomban,

volt értelme Pista, Marcsi,

életet így megpakolni,

rárakodni a sok terhet,

hagyni mennybe szállni lelket