Szeptember elejétől bő két hónapon át, általában november közepéig tart a szarvasbőgés időszaka. A szarvasok párzási időszakának jelentős közlekedésbiztonsági kihatásai is vannak, hiszen ilyenkor gyakrabban jelennek meg a vadak az utakon, és megnő a szarvas-elütések száma.

A következő hetekben szarvasokkal lakott területen kívül szinte bármelyik úton, bárhol és bármikor találkozhatunk. Különösen számolni kell szarvasok megjelenésére azokon az útszakaszokon, melyeket „Vadállatok” veszélyt jelző táblával jelölnek meg. Ezeket a táblákat ugyanis a közút kezelője a vadásztársaságokkal, vadgazdálkodási szakemberekkel egyeztetett útszakaszokon helyez el, ahol a vadak megjelenésének az átlagosnál is nagyobb a valószínűsége.

A legnagyobb veszélyforrás, hogy a bikák bőgési időszakában az állatok jóval aktívabbak, kevésbé óvatosak, veszélyérzetük lecsökken, ezért körültekintés nélkül szaladhatnak ki az úttestre. Fontos tudni azt is, hogy a szarvasok többsége családi kötelékben, vagy kisebb csapatokban mozog, így igen nagy a valószínűsége annak, hogy a vadállatok nem magányosan jelennek meg az utakon.

A szarvas elütések következményei súlyosak lehetnek, hiszen ilyenkor általában nem csak a vadállat sérül meg, hanem komoly veszély fenyegeti a balesetben érintett járművek vezetőit és utasait is. Sokszor hallhatunk olyan szarvas elütésekről, melyek személyi sérüléssel, vagy – bár szerencsére ritkábban – emberi tragédiával végződtek. Ennek oka egyrészt, hogy az úttesten megjelenő vadállatot látva a balesetet elkerülni szándékozó autós félre rántja a kormányt, s lehalad az úttestről, vagy összeütközik a szemből érkezővel, míg más esetekben az elütött vad a szélvédőt áttörve nagy erővel a gépjármű utasterébe csapódik (Néhány éve Nógrád megyében egy főútvonalon haladó autóbusz gímszarvast ütött el, és a vezetőtérbe vágódó szarvas az autóbuszvezető halálát okozta).

A balesetek és sérülések megelőzése érdekében kérjük, fogadják meg alábbi tanácsainkat!

A vadbalesetek megelőzésével kapcsolatban a leginkább ajánlható módszer a figyelem, a fokozott óvatosság, s a csökkentett haladási sebesség. A motorkerékpárral közlekedők jóval védtelenebbek a gépjármű vezetőköz képest. Ezért részükről a vadveszélyes útszakaszokon még inkább indokolt a lassúbb és óvatosabb közlekedés, s nem tanácsos a megengedett felső sebességértéket kihasználni.

Időnként előfordulhat, hogy a vadvédő kerítés esetleges hiányosságai, folytonosság-szakadásai miatt az autópályákon, vagy közvetlenül azok mellett vadállatokat látunk. Ilyen esetekben nem csak indokolt, hanem egyenesen „kötelező” a lassító fékezés még akkor is, ha közvetlen veszélyt még nem tapasztalunk. Az autópályára tévedt vadállatok ugyanis a kerítéstől nem tudnak a veszélyes zónából kihaladni, s így pánikszerűen a gépjárművek közé rohanhatnak.

Fontos tudni, hogy vadállat észlelése esetén a távolsági fényszóró alkalmazása kifejezetten hátrányos lehet, hiszen az úttesten lévő vad ilyen esetekben általában riadtan a fény felé fordul, megdermed, s nem tud időben kitérni az ütközés elől. A tapasztalatok szerint az óvatos közlekedés mellett a hangjelzés alkalmazása már nagyobb segítséget jelenthet, hiszen az állatok többsége megijed az erős kürt hallatán, s menekülni akar a közeledő zajforrás elől.

Hasznos, de ideiglenes eszköze lehet még a vadelütések elkerülésének az ultrahangos vadriasztó síp, melyet a járműre rögzíthetünk, s a menetszél működteti. Az egyszerűbb kivitelű műanyag változatok már olcsón hozzáférhetők, hátrányuk viszont, hogy egy-két autómosás után letörhetnek, vagy a ragasztási felület megkopása miatt az eszköz a járműről menet közben leesik.

A veszély észlelésének fontos feltétele, hogy a gépjármű fényszórói és szélvédői mindenkor tiszták legyenek, és ügyeljünk a belső párásodás megakadályozására is.

Ha őszi hónapokban lakott területen kívül közlekedünk, készüljünk fel előre a vadon élő állatok által okozott veszélyhelyzetekre, s tegyünk meg mindent a balesetek megelőzéséért!