A Skoda Múzeum és a Skoda Auto Prototípus Központ közös munkával újjáépítette a Skoda 1100 OHC Coupé versenyautót. A kocsit eredetileg megbízhatósági pályaversenyekre szántak és a 968-as belső kódot kapta. Tervezése 1956 tavaszán kezdődött, 1957 végére elkészült az első, még nyitott karosszériás kocsi, amely üvegszál erősítésű műanyag karosszériaelemekkel készült. Ez a kocsi ma is az egyik legféltettebb kincse a Mladá Boleslav-i Skoda Múzeumnak, valamint rendszeresen részt vesz veterán autós eseményeken.

A másik nyitott 1100 OHC modellt a Skoda UK használja, leginkább reklámcélokra Nagy Britanniában. 1959/1960-ban a formatervezők tovább dolgoztak a 968-as tervezeten és megépítettek két zárt karosszériás kupét, amelyekhez a Skoda sorozatgyártott fődarabjait használták fel. A kocsik cső-térvázzal épültek, orrmotoros elrendezésűek, de a váltót a hátsó tengely elé építettek egy házban a differenciálművel.

A kocsit egy soros négyhengeres motor hajtotta, a blokkja alumínium öntvény, és a Skoda 440  Spartak típusból származott. Persze átépítve, így a szériamotor 40 lóerős teljesítménye helyett 92 lóerőt teljesített. Ehhez kellett a 9,3:1 sűrítési viszony, a két karburátor, a Bosch gyújtás, és még számos nem részletezett módosítás. A váltó áttételezéstől függően – amelyet mindig az aktuális versenyre szabtak – a kétüléses autó alumínium karosszériájának is köszönhető 555 kg önsúlyával elérhette a 200 km/órás sebességet. Az autót kétkörös fékrendszerrel szerelték, a hátsó fékdobok nem a keréktárcsákon belül, hanem a diffi mellett kaptak helyet.

A két Skoda 1100 OHC kupé versenykarrierje 1960-tól 1962-ig tartott. 1966-ban – amikor a műszaki szabályrendszer változásai miatt már nem indulhattak versenyeken magánszemélyeknek értékesítették őket. Ezután mindkét kupét közúti balesetben törték darabokra. Az első járműből a használható alkatrészeket az újjáépítéshez felhasználták, de a korábbi tulajdonos az 1100 OHC motorját egy Felicia négyhengeres OHV erőforrásával helyettesítette. Az eredeti motor hosszú ideig Mladá Boleslav szakiskolájában volt kiállítva, mielőtt végleges helyét elfoglalta volna az újjáépített 1100 OHC Coupé-ban.

A második kupé kiégett egy balesetben. A vezetőnek ugyan sikerült kijutnia a járműből, de az alumínium karosszéria helyrehozhatatlanul megsérült. A műszaki szempontból egyedülálló hátsó tengelyt és az egybeszerelt váltót kiszerelték és a Prágai Nemzeti Technikai Múzeum gyűjteményét gazdagította mielőtt a Skoda Múzeumnak adományozták 25 évvel ezelőtt. A múzeum 2014-ben egy magángyűjtőtől vásárolta meg a három részre vágott rácsvázat, a teljes első tengelyt és több más, használható alkatrészt.

Az eredeti műszaki dokumentáció megléte kulcsfontosságú volt az újjáépítés sikeréhez. A gyár archívumában a dokumentumokat megőrizték, többek között az egyes gyártási szakaszok leírását és egy részletes szerelési rajzot. Az eredeti alkatrészek elhasználódása csak minimálisan volt, mert az autó csak néhány versenyen vett részt. A teljes futómű felújítása – újjáépített hűtővel, üzemanyagtartállyal és egyéb komponensekkel – 2015 végére készült el.

Eredetileg úgy volt, hogy az autó futóművét a múzeumban a nyitott karosszériás modell mellett állítják ki. Azonban az a döntés született, hogy a kupét működő járművé építik inkább újjá. A legnagyobb kihívást az alumínium karosszéria feltámasztása jelentette. A formát Jaroslav Kindl tervezte, az ő dokumentumaiból ismert, hogy annak idején fából készítették el a karosszériasablont, majd a lakatosok az alumínium karosszériaelemeket a fasablonon kézzel kalapálták formára. Az elkészült elemeket szegecseléssel illetve hegesztéssel rögzítették.

Az újjáépítés során a Skoda Prototípus Központ a beszkennelt 1:1 arányú kétdimenziós rajzok alapján egy háromdimenziós hálót készített, amelyen vizuális utómunkákat végeztek. Korabeli fényképeket hasonlítottak össze a vázlatokkal és a háromdimenziós modellel. Ezek alapján a szakemberek virtuális stúdiójukban minden oldalról és szögből megvizsgálhatták az autót és módosíthatták a kapott képet. Modellek készültek, majd az autó első-, illetve hátsó karosszériaelemeit modellezték le 1:1 arányban.

A karosszéria 0,8 és 1 mm vastag alumínium lemezekből készült, amelyeket kézzel hegesztettek és formáztak az újjáépítés során. Eredetileg mindkét kupé egyedi, eloxált bevonatot kapott, azonban a versenypályán ennek a felületkezelésnek semmi előnyét nem tapasztalták, így mindkét autót pirosra fényezték az 1962-es szezon közepén.

A jármű teljes újjáépítése során számos olyan kisebb alkatrészre is szükség volt, amelyek megegyeztek az akkori sorozatgyártott járművek alkatrészeivel. Például a kupé külső kilincse ugyanaz volt, mint a Skoda 1200 Sedan kilincse, a kapcsolók egy része és a gyújtáskapcsoló pedig megegyezett a Skoda 440 Spartakban és az Octaviában használttal. A fekete háromküllős bakelitkormány a háború előtti időszak Skoda Popular típusából származott.