Kemenes Miklós ny. r. ezredes rendőri pályafutását 1958. március 31-én kezdte, amikor tagja lett a BRFK motorkerékpáros rendőrök irigyelt csapatának, vagy ha úgy tetszik, a „fejvadászoknak” (ahogy a motoros forgalomellenőrző járőröket akkoriban nevezték). Életének erre az időszakára rendkívül büszke volt, későbbi írásaiban, nyilatkozataiban többször megemlékezett róla. Rendőri életpályája igazán változatos volt. 1960-1961 között balesethelyszínelő járőr, műszaki előadó, 1961-1965 között századparancsnok helyettes, azt követően pedig balesetvizsgáló és századparancsnok lett. 1971-től a Helyszíni Szemle Alosztályt vezette. 1977-ben került áthelyezésre a BM Adatfeldolgozó Csoportfőnökségre értékelő tiszt beosztásba. 1965-ben a Rendőrtiszti Akadémiát, majd 1980-ban a Rendőrtiszti Főiskolát végezte el, kiváló eredménnyel.

Szakmai életében fordulópontot jelentett az 1981. év, amikor az ORFK Közlekedésrendészeti Főosztály Megelőzési Osztályának (később: Balesetmegelőzési Osztályának) kiemelt főelőadója lett, egészen nyugállományba vonulásáig. És itt elérte mindazt, amit lehetett: jelentős szakmai sikereket, kiváló emberi kapcsolatokat és országos szintű ismertséget.

Munkájának egyik meghatározó, „személyre szabott” területe volt, hogy évtizedeken keresztül ellátta a baleseti statisztikával kapcsolatos teendőket. Elemző-értékelő feladatainak eleget téve összesítette a területi rendőri szervektől beérkező adatokat, mélyreható elemzéseket végzett az egyes intézkedések előkészítése érdekében (nem csak hivatali feladatként, hanem gyakran önálló indíttatástól vezérelve), figyelemmel kísérte a baleseti trendek alakulását, és évtizedeken át fontos szerepet játszott abban, hogy a KSH statisztikai évkönyvek és egyéb kiadványok megjelenjenek. Ha a rendőri baleseti statisztika került szóba, Miklós bácsi személye gyakorlatilag megkerülhetetlen volt.

Tevékenységét természetesen más jellegű munkák is jellemezték, hiszen az évtizedek során számtalan szakmai- és egyéb háttéranyagot készített, kutatásokban és egyéb projektekben vett részt, előadásokat tartott, továbbá rendszeres résztvevője volt a médiának, a közúti közlekedésbiztonság témakörét napirendjükre tűző rádiós és televíziós műsoroknak. Nyugdíjazását követően sem lett hűtlen a balesetmegelőzés területéhez, munkáját az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottság munkatársaként ugyanott folytatta, ahol azt nyugállományba vonulásakor hivatásos tisztként abbahagyta. Jelentős érdemei elismeréseként a Magyar Köztársaság Belügyminisztere 1998. május 01-én nyugállományú rendőr ezredessé léptette elő. Pályafutása alatt 20 alkalommal részesült különböző szintű dicséretben, jutalomban, 5 alkalommal kitüntetésben.

Főnökei, kollégái, munkatársai, valamint ismerősei tisztelték és szerették ezt a határozott, rendkívüli teherbírású, ugyanakkor szerény szakembert, ő volt mindenki Miklós bácsija. Elmondhatjuk, hogy átlag feletti emlékező képességgel rendelkezett. Memóriáját még az évtizedekkel fiatalabb kollégái is megirigyelhették, amikor hosszú évekre visszamenőleg fejből mondta a különböző statisztikai idősorokat – másoknak ugyanehhez statisztikai évkönyveket kellett fellapozniuk.

Úgy tartják, hogy az idő elteltével az emberi arcon lévő ráncok elmélyednek, és közülük azok válnak a leginkább meghatározóvá, melyek a legfontosabb belső jegyeket, tulajdonságokat tükrözik. Nos, Kemenes Miklósnak első sorban a nevetőráncai erősödtek meg. És ez nem a véletlen műve, hiszen egész életében vidám ember volt, aki a legfontosabb tényező, a család mellett a munkáját és életre szóló hobbiját egyaránt szerette. Ha Miklós bácsi második otthona a munkahelye volt, akkor a harmadik otthon címet minden bizonnyal az erdő jelentette számára. Vérbeli vadászember volt, élt-halt a természetért, és hosszú éveken keresztül vezette a Börzsönyi Borostyán vadásztársaságot.

Nyugodt, bölcs és mosolygós tekintete, segítőkészsége, valamint teherbírása az évtizedek során védjegyévé vált. Miklós bácsi csendes távozásával a hazai közlekedésrendészet egy jelentős veterán munkatársát vesztette el.

Magyarország rendőrsége, az ORFK Közlekedésrendészeti Főosztálya, és az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottság fájdalommal és megdöbbenéssel értesült Kemenes Miklós halálhíréről, és ezúton is kifejezi legmélyebb együttérzését családja, szerettei, hozzátartozói felé.

Nyugodj békében Miklós bácsi! Hiányozni fogsz!