Nagyon sok szituációban a résztvevők hozzáállása dönti el, hogy az adott helyzet merre fejlődik tovább. Kell egy belső döntés, amely szerint a sofőrök teret engednek az érzelmeiknek, vagy nem.  Mert a közlekedésben a döntéseket nem az érzelmek indíttatásából kell meghozni, hanem a közlekedés alapvető célja alapján, ami nem más, mint hogy a kijelölt úticélt épségben, nyugodtan, és az autóközlekedés lényegét adó viszonylagos rövid idő alatt megtegye az adott jármű.

Olvasónk esete nem csak a belső döntése miatt érdekes, hanem mert jól példázza, hogy bár a közvélekedés szerint mindig a gyorsabban hajtó az agresszor és „lelki sérült”, valójában a másikat feltartó is lehet az. Pedig nagyon egyszerű a képlet: ha biztonságosan megtehetem, akkor a gyorsabbat elengedem, illetve, ha biztonságosan és szabályosan tehetem, akkor a lassabbat megelőzöm, és mindenki folytathatja az útját. Továbbá fontos a segítő jellegű közúti viselkedés, amely szerint tolerálni lehet a kis hibákat és nem megtorolni, nem utolsósorban azért is, mert előbb-utóbb minden sofőr hibázik, és senki sem szeretné, ha ezt a közlekedés másik résztvevője agresszívan reagálná le. Nem tökéletesek az utak, nem tökéletesek a szabályok, nem tökéletesek a sofőrök, de a rendszernek így is működnie kell. Saját, közös érdekből, ezt pedig csak az egymást támogató módon lehet összehozni.

Következzék olvasónk levele, amelyben az említett, a Totalcar portálon általa olvasott cikk az Árpád hídi balesetről szólt (olvasónk az esetéről fotókat is készített, amelyeket az érintettek személyiségi jogainak a védelmében nem közlünk, fenti képünk csak illusztráció):

„Megdöbbentő cikket közölt a TotalCar nevű autós magazin, amelyben ecsetelték az Árpád hídon történt halálos baleset okait és konzekvenciát. Velem is történt egy “érdekes” eset tegnap este Győrből hazafelé az M1-es autópályán …

Egy kamion takarásából a jobb sávból, annak kb. 100-110 km/órás ritmusában mozgó fehér Maserati behajtott a belső, baloldali gyors sávba, ahol én haladtam (a Maserati nyilván irányjelző használata nélkül váltott sávot, hisz a nagyteljesítményű sport autóknak az nem tartozéka …). Röviden villantottam és irányjelzővel jeleztem, hogy én gyorsabban haladok. Egy darabig nem is történt semmi, majd lehúzódott és engedett elmenni …

Kisvártatva azonban úgy gondolta, hogy ez így mégse járja, hogy egy Skoda megelőzi … minden oldalról próbálkozott, hogy elém kerüljön. Sikerült is neki, elém jött, lefékezett, hevesen gesztikulált és karjelzésekkel jelezte, valamit nagyon szeretne a tudtomra adni … Én rögzítettem a kamerával, amit művel és hívtam a rendőrséget. Magyarázza el nekik, hogy mi a gondja.

Ma rájöttem, hogy én balga félreértettem! Csak azért előzött meg és kényszerített lassú sebességre, hogy nehogy bajom essék. Olyannyira aggasztotta az én testi épségem, hogy még a szervizsávba is kihajtott (csak úgy porzott), hogy elém tudjon kerülni, és lassításra tudjon kényszeríteni.  Próbálta szavakkal és karjelzésekkel tudtomra adni, hogy nem helyesen közlekedek. Rossz a közlekedési morálom. A jelzéseiben es az arckifejezésében (én oktondi) nem ismertem fel a szeretet és a béke egyezményes jeleit …

Pedig habár nagyon szofisztikált üzenetek hagyták el a száját, csak néhány volt leolvasható … Utólag is elnézést kérek, amiért nem álltam ki a benzinkútnál – ahogy mutatta – “ütős érvekkel” alaposan megvitatni a közlekedés során követendő etikai normákat, de siettem, mert van két gyermekem, akikért felelős vagyok, gondoskodnom kell róluk. És nekem amúgy is azt tanították, hogy nálam jóval eszesebb emberrel ne vitázzak, mert úgysem tudom meggyőzni, felesleges az erőfeszítés.

Ha meg azt akarta bizonyítani, hogy 600 lóerő több, mint 200, a Maserati gyorsabb, mint a Skoda … azt így utólag tudom. Hisz megírta a TotalCar is …

Nem feltétlenül kell bizonygatni ilyen módon, hogy kinek hosszabb … az esze …

Balesetmentes vezetést kívánok mindenkinek! Otthon várnak bennünket a szeretteink.”