Az életben minden területen léteznek „elsők”. Ismerjük az első repülőgép megépítőjét, a Csomolungma első megmászóját, s az embert, aki elsőként lépett a Hold felszínére. Természetesen a gépjárművek történetében is vannak úttörők, hiszen tudjuk, ki alkotta meg az első gépkocsit, ki szabadalmaztatta az első bukósisakot, és melyik gépkocsiba építettek először biztonsági övet.

És az első közúti áldozatokat is ismerjük, akik gépkocsi által vesztették életüket. Õket mutatja be ez a cikk.

Mary Ward

A feljegyzések szerint az első közúti áldozat egy ír hölgy volt, Mary Ward (1827–1869), akinek élete és halála egyaránt rendkívüli volt a XIX. század viszonylatában. Élete azért nem volt általános, mert tudós volt, és bizony másfél évszázada hölgyek aligha tanulhattak tanintézetekben. Akkoriban ritkaságszámba ment, ha egy nő orvos, vagy más tudományág művelője lett.

Mary Ward neves természettudós volt, aki többnyire autodidakta módon szerezte meg ismereteit. Munkássága során számos könyvet írt, s egyike volt annak a három hölgynek, aki tagja lehetett a Royal Astronomical Societynek, azaz a Királyi Csillagászati Társaságnak (a másik két hölgy őfelsége Victoria királynő, valamint Mary Somerville voltak; utóbbiról nevezték el a „Somerville College-t” az Oxford Egyetemen.) Mary Wardnak nemcsak a munkásságát, hanem a halálát is jegyzik a krónikák.

Mary unokatestvérének, William Parsonsnak a fia gőzmeghajtású gépkocsit épített. Akkoriban többen is próbálkoztak hasonlóval, hiszen a XIX. század közepén sokan gondolták úgy, hogy a gőzmeghajtású járműveké a jövő. Ez részben igaz is lett, hiszen a vasút gőzmozdony nélkül elképzelhetetlen volt, közúton azonban másként alakultak a dolgok.

A közutakon a gőzmeghajtású járművek közlekedése rendkívül nehézkes és körülményes volt. Az pedig végleg szertefoszlatta a gőzgéppel kapcsolatos korábbi reményeket, amikor 1865-ben jogszabály (Red Flag Act) lakott területen kívül 4 mph-ban maximalizálta a legnagyobb haladási sebességet, míg lakott területen ennek a fele, legfeljebb 2 mph volt a megengedett. Innentől fogva gyakorlatilag már csak hobbiszinten készültek gőzgépkocsik.

Mary Ward balesete 1869 augusztusában történt. Az unokaöcs az oktatójával, továbbá Maryvel és férjével, Henry Warddal a fedélzeten haladt az általa épített járművel, amikor egy kanyarban Mary leesett a járműről, sajnos éppen az acélabroncsos kerekek alá. A közelben lakó orvos pár perc múlva megjelent a helyszínen, de már késő volt. Mary azonnal életét vesztette, nyaktörést állapítottak meg a halál okaként.

Bridget Driscoll

Az Egyesült Királyságban vélhetően Bridget Driscoll volt az első áldozat, aki gépkocsi általi elütés következtében vesztette életét. 1896. augusztus 17-én a 45. életévében lévő Bridget Driscoll harmadmagával (May nevű tizenéves lányával, továbbá egy ismerőssel) Londonban a Crystal Palace-nél szándékozott áthaladni az úttesten, amikor egy gépkocsi elütötte.

A feljegyzések megörökítették, hogy a jármű az „Anglo-French Motor Carriage Company” tulajdonában volt, a gépkocsi vezetőjét pedig Arthur James Edsallnak hívták. A járművezető elmondta, hogy a megengedett 4 mph (kb. 6,4 km/h) sebességgel közlekedett a balesetet megelőzően, és a baleset sajnálatos véletlen volt. Annak ellenére, hogy utasa, Alice Standing azt állította, hogy a sofőr módosításokat hajtott végre a jármű motorján a gyorsabb haladás érdekében, ez a baleseti ügy végkifejletére nem volt hatással. A bíró visszavonta a „baleseti halál” gyanúját, és az ügy felelősségre vonás nélkül zárult. A halottkém, Percy Morrison mondása híressé vált, amikor kifejezte reményét: „Ilyen dolognak soha többé nem szabad megismétlődnie!” Sajnos tévedett!

Henry H. Bliss

Az Egyesült Államokban Henry Hale Bliss (1830–1899) volt az első baleseti áldozat, akit gépjármű ütött (pontosabban sodort) el. Mr. Bliss 1899. szeptember 13-án New York-ban a Central Park West és a Nyugati 74. utca találkozásánál szállt le egy villamosról, amikor egy elektromos meghajtású(!) taxi elütötte. A járműnek még a száma is ismert: Automobile Nr. 43. Mr. Bliss súlyos fej- és mellkasi sérüléseket szenvedett, s másnap reggel a kórházban életét vesztette.

A taxi vezetőjét, Arthur Smitht letartóztatták és emberöléssel vádolták, majd később felmentették. A bíróság szerint a baleset a véletlen műve volt, a sofőr nem hibázott. A taxi utasa az akkori New York-i polgármester fia volt. Száz évvel a baleset után, 1999. szeptember 13-án a baleset helyszínén egy táblát avattak fel, megemlékezve az eseményről.