Lényegében több év kihagyás után az idei tél a nevéhez illően köszönt be, több napig tartó országos havazással. Előkerültek a poros hólapátok, megrohanták az autósok a gumisokat téligumiért, többen meg inkább otthon maradtak a hóeséstől tartva. Komoly hó érkezett, országos szinten, több napon át hullva. Meglepő volt az elmúlt évek enyhe telei után, de közel sem volt olyan nagy, mint az országot szinte megbénító 1987. januári „nagy havazás”. És még akkora sem, mint a 2013. márciusi váratlan havazás. Jelen írásunkban a 36 évvel ezelőtti telet idézzük fel.

Arra úgy készül az ember, hogy minden télen van egy olyan nap, amikor leesik az első pár centis hó, majd szinte megáll a forgalom az első ijedtségtől. De 1987. január az egészen más volt. Sokan úgy emlékeznek vissza erre a télre, hogy a „nagy havazás”. Ami egyébként nem csoda, mert 1987. január 10-től kezdve három napon át folyamatosan szakadt a hó. A hó mellett a -20 fokos fagyok és a viharos szél is nehezítették a helyzetet, így helyenként 2 méteres hótorlaszok alakultak ki. Az ország szinte teljesen megbénult, sok települést napokra elvágott a külvilágtól az ítéletidő, amit vidéken, ahol nagyobb eséllyel volt komolyabb élelmiszertartalék (illetve a közelben traktor) könnyebb volt átvészelni, mint Budapesten.

Összeomlott a közlekedés. A vonatok nem indultak el, nem jártak a buszok, az utcákon gyalog is alig lehetett közlekedni. Ugyan a hatalmas hótorlaszokat folyamatosan lapátolták az emberek, de az erős szél megnehezítette a dolgukat. A kocsikat pár óra után ismét vastag hó fedte. A hóeltakarítást és ammentést a heves szélviharok akadályozták. A széllökések sebessége átlag 60-80 km/óra volt, de a Kisalföldön 100 km/órát meghaladó lökéseket is mértek. Az erős szél országszerte hóakadályokat épített az utakra, a vasútra, ez nagyban nehezítette a közlekedést. Január 12-én reggelre az ország túlnyomó részét már 20-40 cm-es, a magasabban fekvő területeket vastagabb hótakaró borította.

Mindemellett hidegrekordok dőltek meg, Budapesten például kora délutánra is csak -16,7 Celsius-fokig emelkedett a hőmérők higanyszála. A hó a mentők dolgát is nehezítette, szinte valamennyi járművük elakadt a hóban, volt, ahol a honvédség segítségével, lánctalpas járművekkel juttatták el a betegeket a kórházba. A rendkívüli időjárás miatt sok iskolában szünetelt a tanítás, illetve ahol megtartották, ott az első három napról elmaradó tanulóknak nem kellett igazolniuk a hiányzást.

A nagy havazás idején, január 11-én következett be a fogaskerekű (60-as járat) történetének a legsúlyosabb balesete, amelyben két járművezető életét vesztette, négyen súlyosan, négyen könnyebben megsérültek. A fogaskerekű bizonyos szakaszai eleve igen nehezen közelíthetőek meg gyalog is, de a mentést a cudar körülmények is nehezítették.

De az élet nem állt le. Pont ebben az időszakban látogatott Magyarországra Lucelia Santos, azaz Isaura, a „Rabszolgasors” című, akkor még újdonságnak számító és ritka szappanopera főhősnője. A művésznő 1987. január 11-én érkezett Budapestre, és jól mutatja népszerűségét, hogy az ítéletidő ellenére az összes fellépése teltházas volt. A színésznő megfordult Zalaegerszegen és Kiskunhalason, a csipkegyárban is, ahová a járhatatlan utak miatt katonai helikopter szállította.

A hadsereg kulcsszerepet játszott a rendkívüli helyzet idején. Sok helyre katonai teherautókon szállították ki az élelmiszert, de voltak olyan települések, ahová csak helikopterek – feltéve, ha nem volt túl nagy szél vagy hófúvás – illetve lánctalpas technika jutott el, ez utóbbiak egyszerre hókotróként és szállítóként is szolgálva. A lánctalpasok rendszeresen részt vettek az elakadt járművek mentésében is. 1987. január 16-án köszöntött be az enyhülés. Elállt a havazás, és a viharos szél is csitult. Ennek is volt hátránya: a megolvadt felső hóréteg visszafagyva vastag tükörjeget képzett a megmaradt hó felületén. A teljes olvadásra egészen márciusig kellett várni.

KÉPEK: FORTEPAN