Mint minden előretörő piaci-, gazdasági megoldást, úgy az autómegosztások várható hatásait is elemzik az autóipari szakemberek. Az autómegosztási szolgáltatások terjedésétől elméletileg a forgalom, a zsúfoltság csökkenését, az ésszerűbb autóhasználatot várjuk, elsődlegesen a városi környezetben. A várakozások alapjául az szolgál, hogy a felhasználó csak akkor veszi időlegesen birtokba a járművet amikor szüksége van rá, másrészt akkorát, amely a céljának megfelelő: tehát a városba kisautót, autópályára nagyot.

Mivel a számítások szerint egy megosztott autó 3-10 magántulajdonú autót tud kiváltani, akár az autópark csökkenését is elhozhatja a megosztási rendszerek elterjedése. A PwC tanulmánya szerint ez Európában és az USA-ban így is lesz: előbbiben 280-ról 200 millióra, utóbbiban 270-ről 212 millióra mérséklődhet a személyautók száma 2030-ig az autómegosztás elterjedésének köszönhetően. Kínában ezzel együtt is nőni fog, de az külön világ, mivel a kínai társadalomon belül még a hagyományos autókereskedelemben is nagy a potencia, bőven van még aki átüljön autóba a következő tíz évben (már ha kitart a kínai gazdaság fejlődése).

Azonban a megosztó rendszerek által szélesebbre nyitott személyes mobilitási lehetőség olyanok számára is lehetővé teszi az autózást, akik amúgy nem vásárolnának autót (vagy elvből, vagy gazdasági megfontolásból). Így az autókkal megtett út a járműszám csökkenése ellenére 23 százalékkal fog nőni. A jobban kihasznált autók gyorsabban elhasználódnak, így gyorsulni fog a cserélődés, amely miatt az újautó igény 20 százalékkal fog nőni, tehát az iparnak nem kell leállnia, és az autómegosztás elterjedésével nem szűnnek meg munkahelyek, sőt. Persze mindez egyenlőre jóslás.