Mintegy 2 100 kerékpáros vesztette életét az Európai Unió közútjain 2010-ben, legalábbis annak a 24 tagállamnak a területén, ahol ilyen baleseti statisztikai adat elérhető. Ez az áldozatszám az összes balesetben meghalt személy számának 7,2%-ának felel meg.

A kerékpáros áldozatok számában mérhető kedvező trendet jelzi, hogy az előző Fehér Könyv idején, azaz 2001. és 2010. között a baleset következtében életét vesztett kerékpárosok száma 39%-kal csökkent. Ez – bár elismerésre méltó eredmény – mégis elmarad az általános trendtől, hiszen más közúthasználók vonatkozásában (ide értve a gyalogosokat, egyéb járművezetőket, és utasokat) a balesetben meghalt személyek száma ugyanebben az időszakban 43%-kal csökkent. Ez látható a következő ábrán.

Közúti balesetben meghalt kerékpárosok, valamint más közúthasználók számának alakulása 2001. és 2010. között (forrás: ETSC)

A kerékpáros áldozatok számának alakulása közösségi szinten nem egységes, hiszen tagállamonként akár jelentős eltérések is tapasztalhatók. A legnagyobb mértékű csökkenés (éves szinten több mint 10%) Szlovákiában, Litvániában, Lettországban és Finnországban mérhető, ugyanakkor Romániában ugyanebben az időszakban az adatok átlagosan 3%-os éves növekedést jeleznek.

Az előfordulás helyére jellemző, hogy uniós viszonylatban a halálos kimenetelű kerékpáros balesetek többsége, 56%-a lakott területen belüli utakon történt. Arról, hogy a kerékpárosok a halálos sérüléseket milyen jellegű balesetek során szerezték (azaz milyen járművel ütköztek, vagy például egy járműves, azaz magános baleset történt), az ETSC 2008-2010. közötti adatai állnak rendelkezésre.

Ezek szerint minden második kerékpáros halálát személygépkocsival való ütközés okozta (52%), a tehergépjárművel, vagy autóbuszokkal ütközések átlagos aránya 22%, motorkerékpárral, illetve segédmotoros kerékpárral történt ütközések aránya pedig 13% volt.

A tragédiák során kerékpáros másik kerékpárral ütközött az esetek 4%-ában, míg a magános, azaz egy járműves balesetek átlagos aránya 13%-ot tett ki. (Utóbbi terén szintén nagy a különbség az országok között: Csehországban és Ausztriában a 30%-ot is eléri, míg Lengyelországban mindössze 5%, azaz csak minden huszadik kerékpáros áldozatot érint).

Meglepő a nemek szerinti érintettség aránytalansága is. A balesetben meghalt kerékpárosok közül 5 főből átlagosan 4 fő a férfiak köréből került ki. A legkisebb a nemek közötti különbség Svédországban (63% férfi, 37% nő), míg Írországban, Romániában, Görögországban és Spanyolországban a férfi áldozatok aránya 90% feletti.

Végezetül az uniós adatok arra is rávilágítnak, hogy az idősek áldozattá válásának kockázata kimagasló a többi korosztályhoz képest. Erre utal, hogy a 65 év felettiek esetében egymillió főből átlagosan 10,6 fő veszíti életét kerékpáros balesetben. (Összehasonlításképpen: a 0-14 éveseknél 1,5 fő, a 15-24 éveseknél 2,6 fő, míg a 26-64 évesek körében 3,9 fő ez az érték).

Az előzőek ismeretében nem véletlen, hogy a kerékpáros közlekedésbiztonság témaköre az évtizedünkre vonatkozó közösségi programok, valamint a hatályos magyar közlekedésbiztonsági program szerves részét képezi. De az is kifejezi a védtelen közlekedők előtérbe helyeződését, hogy az ORFK-OBB a 2015. esztendőt a gyalogosok és kerékpárosok évének nyilvánította.