A kerékpár nem csak egyszerűen egy emberi erővel hajtott jármű, hanem a leggyakrabban és a legtöbbek által használt jármű a Földön. A mai értelemben vett kerékpár a XIX. század elejétől fokozatosan alakult ki, míg a futógépet, a „vesszőparipát”, a rudazat meghajtású járművet, valamint a velocipédet követően elnyerte mai formáját.

A feljegyzések szerint a kerékpár a németországi Mannheim városából indult világhódító útjára. Kerek kétszáz éve, 1817-ben építette meg Karl Drais báró a Luftmaschine (magyarul: futógép) nevű járművet abból a célból, hogy viszonylag tempósan, de ló nélkül, és mégsem gyalogosan közlekedjen. (Egy másik érdekesség, hogy 69 évvel később ugyancsak Mannheim városában gördült ki az első gépkocsi, Karl Benz új korszakot nyitó alkotása).

Kerékpár szavunkat a világhírű magyar sportembernek, az első hivatalos Balaton-átúszónak, Szekrényessy Kálmánnak köszönhetjük (élt: 1846-1923), akiben egyik első hazai kerékpározónkat is tisztelhetjük. 

A gépjárművek fejlődésében bekövetkezett rohamos változások ellenére az 1940-es évekig a kerékpár maradt az első számú jármű az egyéni közlekedés szempontjából Európában, hiszen egy gépkocsi beszerzését, fenntartását sokak anyagi helyzete nem tette lehetővé, sem a gazdasági világválság idején, sem pedig az azt követő időszakban. 

Az 50-es és 60-as évek mobilizációs „forradalma” idején a kerékpár általános használata a háttérbe szorult, a jármű sokat vesztett korábbi fontos szerepéből. A 70-es években bekövetkezett olajárrobbanás következtében a kerékpár ismét népszerűbbé vált, míg mára a hasznos és egészséges időtöltés, valamint a tudatos közlekedők járműve.

Napjainkban a kerékpár világszerte egyre nagyobb szerepet játszik a közúti közlekedésben. A Távol-Keleten, valamint a fejlődő országok jelentős részében a közúti közlekedést kerékpár nélkül elképzelni nem lehet, de a kerékpározás népszerűsége Európában is töretlen. A hagyományosan nagy kerékpáros nemzetnek tartott EU tagállamok mellett (Hollandia, Dánia stb.) már az olyan országokban is folyamatosan tért hódít a „drótszamár”, ahol az néhány évtizede még kevésbé volt jellemző. A népszerűség oka egyértelmű: a kerékpár nem csak olcsó, hanem környezetbarát, egészséges, viszonylag gyors, és nem utolsó sorban divatos közlekedési eszközzé vált, mely után úthasználati és parkolódíjat sem kell fizetni.

A 2010 októberében közzétett Eurobarometer kutatás adatai szerint az Európai Unió polgárainak átlagosan számítva 7%-a használja a kerékpárt a mindennapi közlekedése fő eszközéül. Ez természetesen egy átlagos arány, hiszen az egyes országok (azon belül pedig egyes városok) között jelentős eltérések vannak. 

Míg Hollandiában a polgárok 31,3%-a esetében a kerékpár a fő közlekedési eszköz (itt a gépkocsi aránya 48,5%, a tömegközlekedésé 11,0%), addig Cipruson az 1%-ot sem éri el. De még Hollandián belül is vannak eltérések, a fővárosban, Amszterdamban például 42%-os arányt mértek.

Az elmúlt mintegy másfél-két évtizedben hazánk is egyre inkább a kerékpáros nemzetek közé lépett elő. Békés városában például – melyet a hazai kerékpározás egyik „fővárosának” tartanak – a helyi adatok szerint a 20 000 fős lakosságra mintegy 13 000 darab kerékpár jut. A kerékpár feltalálására a németek – különösen Mannheim polgárai – nagyon büszkék. A 200 éves jubileum alkalmából számos rendezvényt, megemlékezést, kiállítást és túrákat szerveztek Németország-szerte.