A megkérdezett magyar vezetők több mint a fele vallotta, hogy szokott agresszíven viselkedni az utakon, meglepő, hogy a nők közel a férfiakéval egyező arányban nyilatkoztak így. Jellemző, hogy a kérdőívet kitöltő autósok önmagukat feleolyan agresszívnak ítélték meg, mint a közlekedés többi résztvevőjét.

Leginkább a sávváltáskori tolakodást, valamint a kis követési távolság tartását, szlengesen a „letolást” említették, mint leggyakrabban előforduló agressziót. Emellett a villogást, az irányjelzés nélküli sávváltást róják fel egymásnak az autósok. A nagyon agresszív viselkedéssel ritkábban találkoznak, ide sorolható az elsőbbségadás tudatos elmulasztása, a besorolás durva kikényszerítése, a büntető magatartás, például a másik akadályozása. A mutogatás, fenyegetés sem gyakori, viszont annak érezzük, hiszen a többinél felkavaróbb esemény.

Érdekes az agresszív viselkedés kiváltotta reakció: a legtöbben csak magukban dühöngenek, jó rész tudomást sem vesz az esetről vagy megértően viselkedik – gondolván, hogy biztos siet a másik, azért vezet durván. Azonban nem ritkák a balesetveszélyes reakciók, például a felveszem a kesztyűt viselkedés szülte versenyzés, illetve többen pánikba esnek. A legkevesebben a stresszes eset után kiállnak pihenni és megnyugodni.

Persze, mint mindenre, az agresszív vezetésre is akad bőven magyarázat. A legjellemzőbb az időhiányra való hivatkozás, gyorsabbnak tartott vezetési stílussal spórolnak időt. Érdekes, hogy azok a megkérdezettek, akik már törtek autót, a személyes problémákat jelölték meg a legfőbb kiváltó okként.

Megoldásként a magukat nem agresszívnek tartók a rendőri jelenlét fokozását, a büntetések szigorítását tartják. Azonban ennél többen szavaznak arra, köztük a gyorsabb előrehaladásért tudatosan agresszív, magukat annak valló sofőrökkel, hogy jobb forgalomszervezéssel, nagyobb áteresztő képességű utakkal lehet gátat vetni az autósok fokozódó agresszivitásának.

Jelenleg több tanulmány szerint az agresszív vezetési stílus egyre nagyobb teret nyer. Német felmérés szerint a sportos életstílus is ludas, amely elvárja a dinamikus haladást akkor is, ha csak agresszív viselkedéssel kényszeríthető ki. A hollandok azt bizonyították, hogy az emberek a közlekedésben agresszívabbak, mint az életben, tehát a flusztrációikat, a hatalomvágyukat a volán mögött vezetik le és élik ki.

A magyar csapat Budapesten, Székesfehérváron és az M1, M7 autópályán, valamint a 6-os úton a forgalmat is megfigyelte. A tapasztalatuk, hogy a gyorsforgalmi utakon a sebességhatárokat betartók váltanak ki a többiekben agresszív viselkedést, országutakon még teherautók is megpróbálták letolni a szabályosan haladó figyelő kocsit. A városi példákból budapestit ragadunk ki: az M1-M7 bevezetőszakaszának városi részén csúcsidőben, mikor a lassabb sávban 1500 autó haladt el óránként 200-an tolakodtak be a gyorsabból egy óra alatt. Néha egy bekéredzkedés egy percig is eltartott.

Valószínű, hogy rövid időn belül nem javul látványosan az útjaink áteresztő képessége, így a dugókkal és a lassú haladással továbbra is számolnunk kell. Mivel sok időt töltünk kocsiban, hogy azt miként tesszük, az csak rajtunk múlik. Bár néha nehéz, de több türelemmel és rugalmassággal kell a többi autóshoz viszonyulnunk.