Már az 1900-as évek elején is megjelentek a különleges formájú kisautók. Némelyikből csak egy-két darab készült, de voltak olyanok, melyek sorozatgyártásra is kerültek. Vad kísérletezések mindig is voltak. A hajó formájú autótól kezdve a repülővé alakíthatóig. Képzeljen el olyan autókat, amelyeket többféle terepre terveztek – ennek a korszaknak némelyik járműve elmosta a határvonalat a szárazföld és a levegő között, feszegetve annak határait, amit egy autó képes elérni.

1924-ben az angol repülőgépgyártó Sir Edwin Alliott Verdon Roe az általa feltalált Avro Mobile-on közlekedett Southampton útjain.

Persze ebben a korai időszakban még előfordultak a kerékpár és a személyautó keverékei. A karosszéria már személyautóra hasonlított, de még lábbal kellett hajtani. A magyar származású Paul Jaray az áramvonalas konstrukciók szülőatyja volt, és nagy hatással volt a járműgyártásra, a legfelső képen az ő autói láthatók.A második világháború utáni mikroautók egyik legérdekesebb példánya a Zündapp Janus, amely a nevéhez méltón valóban kétarcú, szemből szinte ugyanúgy néz ki, mint hátulról. A Zündapp eredetileg motorkerékpárokat gyártott, 1956-ban Claudius Dornier, a repülőgépgyártó és a Zundapp összeállt, hogy megalkossák a Janust, amely a kisemberek autója lett volna, és mindenki számára elérhetővé tette az egyéni közlekedést. Az autónak két ajtaja volt. Az egyik elöl, ahol a sofőr és még egy utas tudott beszállni, illetve a másik ajtó hátul volt, ahol szintén két utas tudott utazni. Az ülések egymásnak háttal voltak, hogy a teret minél jobban kihasználják. A motorja egy 245 köbcentis, egyhengeres, kétütemű erőforrás volt 14 lóerővel, amivel 80 km/óra sebességet tudott elérni. 1957-58-ban összesen alig 9 ezer darab készült belőle, amikor leállították a gyártását. A ma már ritkaságszámba menő autó hihetetlen árakon talál gazdára manapság. Pár évvel ezelőtt a Sotheby’s aukcióján 20 millió forintnak megfelelő dollárért talált gazdára.

Szintén nem a szokott helyen kellett beszállni a BMW Isettába. Az 50-es években az összes német autógyártó apró mikroautókat gyártott, és a BMW sem akart kimaradni az akcióból. Így született meg az Isetta, amely 100 kilométert tudott megtenni 3 liter benzinnel.

A Messerschmitt német repülőgépgyártónak a II. Világháború után megtiltották a repülőgépgyártást, ezért figyelmüket más dolgok felé fordították. Így született meg a Messerschmitt KR200. Annak ellenére, hogy ez az autó mindössze 10 lóerős volt, 90 km/órás sebességet tudott elérni, köszönhetően az autóknál eggyel kevesebb keréknek és a könnyű alváznak. Valójában sikeres modell volt, több mint 12 000 darabot adtak el az első évben.

Heinkelnek, akárcsak Messerschmittnek, szintén megtiltották a repülőgépgyártást, így kénytelen volt más dolgokra összpontosítani. Első gyártásuk egy motorkerékpár volt, ami nem nagyon volt sikeres. A motorját viszont felhasználták egy mikroautó elkészítéséhez. A Kabine kicsi volt és furcsa megjelenésű, de az egyik leghatékonyabb mikroautónak tartották, köszönhetően a csökkentett tömegének és az apró, takarékos 200 köbcentis motornak. Gyorsabb és mozgékonyabb volt, mint más hasonló autók.

Az olaszok már 1936-ban elkezdték gyártani a Fiat 500 Topolinot. A típus az oldtimer találkozókon nagy sikereket arat, és annak ellenére, hogy több százezer példányban készült, mégis ritkaságszámba megy. A Topolinot 1936 és 1955 között gyártották. 1955-ig mintegy 370 000 példányban készült belőle, ezzel ez a kisautó Európa egyik legsikeresebb autója volt annak idején. A Fiat 500 licenc alatt épült Angliában, Franciaországban és Németországban Simca 5 és NSU-Fiat néven. A felújításra szoruló példányok manapság 4000 eurótól kaphatók, de a szebb példányok ára elérheti a 20 ezer eurót is.

Térjünk vissza Németországba. A Goggomobil mikroautók sorozata volt, amelyet Hans Glas gyártott a bajorországi Dingolfingben 1955 és 1969 között. A Glas három modellt gyártott: a T szedánt , a TS kupét és a TL furgont. A motor léghűtéses, kétütemű, kéthengeres volt, amely eredetileg 250 köbcentiméteres volt, de később 300 és 400 köbcentiméteres méretben is elérhetővé vált.

Nehéz eldönteni, hogy a Peel P50 ronda vagy gyönyörű. De úgy tűnik, ha figyelmen kívül hagyjuk a funkcionalitást, a biztonságot és a praktikumot, a terméktervezésnek nincs korlátja. A Peel P50 a mai napig tartja a legkisebb szériaautó világrekordját. Bármilyen furcsa, ezt a háromkerekű mikroautót a mai napig gyártják az Egyesült Királyságban.

Az 1970-es évek üzemanyagválsága keltette életre az Egyesült Államokban a Vanguard-Sebring CitiCar-t. A floridai székhelyű Vanguard-Sebring autógyártó által 1974-ben megalkotott elektromos autó végsebessége 30 mph/h (48 km/óra) volt, és közel 65 km-t tudott megtenni egyetlen töltéssel. A CitiCar gyártása 1977-ben leállt. Ez alatt az idő alatt 2300 ilyen járművet gyártottak.

Nem mehetünk el szó nélkül azonban egy csehszlovák különleges jármű mellett sem. Ez pedig a Velorex. A Velorexet eredetileg mozgássérülteknek szánták, de ma már a gyűjtők féltett kincse egy-egy ilyen háromkerekű kisautó. A Stránský testvérek, František és Mojmir eredetileg kerékpárjavítással foglalkoztak. 1936-ban elkezdtek gondolkodni egy olcsó háromkerekű jármű megépítésén, amely betölthetné az űrt a motorkerékpárok és az autók közt. Ezt a szerkezetet a fiatalok és a szegényebbek részére szánták. Hosszan lehetne írni a Velorex történetéről, de a lényeg, hogy a „bőregérként” ismert jármű elődjét 1943-ban rakták össze a Stránsky fivérek, nagyrészt biciklialkatrészekből, 250-es Jawa motorral, és elnevezték Oskar 54-nek. A II. Világháború után már motorkerékpár hozzávalókból készültek a háromkerekűek. 1950-ben a párt bekényszerítette a Stránsky üzemet a VELO (később Velorex) szövetkezetbe, itt folytatódott az Oskarok gyártása. A technikát műbőrrel, illetve vízhatlan vászontetővel borított csőketrecbe szerelték. A szegények háromkerekűje azért volt hivatalosan rokkantautó, mert így adómentesen gyárthatták. 1955-ben keresztelték át a márkát Velorexre. A típusjelölés is megváltozott, a 16/350-es lett a csúcsmodell. Kisebb változtatásokkal 1971-ig gyártották, majd áttértek a négykerekű, 435-0 típus gyártására. A konstrukciós hibák és a piacképtelenség miatt azonban két évvel később a gyártás véget ért.