2017-ben két hajóbaleset is nagyon hasonló körülmények között történt, mindkettő a hajnali órákban, és mindkettőben a US Navy egy-egy rombolója volt az egyik résztvevő – náluk nagyobb kereskedelmi hajókkal ütköztek. A vizsgálatok során feltűnt a flotta szakértőinek, hogy a váratlanul, pihenőidőben riadóztatott legénység hibát-hibára halmozott – amúgy tapasztalt csapat szolgált mindkét hadihajón.

Így indult az ébredés utáni állapot alapos vizsgálata. Az alvás és teljesen „akcióképes” ébrenlét közötti állapotot alvási tehetetlenségnek nevezik. Ezen idő alatt tapasztalható az a jelenség, amelyet alvási részegségnek aposztrofáltak, mikor az emberi agy alvásból ébrenlétbe vált. Ezt az átmeneti állapotot mentális zavartság, csökkent éberség, kognitív gyengeség és döntésképtelenség jellemzi – ilyenkor ejtjük le a káváspoharat, akad be a ruhánk a fürdőszoba kilincsébe, vagy esünk át a bútorokon felébresztve a családtagokat.

Az ébredéstől a teljes ébrenléti állapotig tartó időszak a néhány perctől a több mint egy óráig is tarthat – hátrányos jellemzői leginkább közvetlenül az ébredés után jelentkeznek. Az időtartam, személy-, állapot és körülményfüggő. Nem csak egyénenként eltérő, hanem az egyén egészségi, kipihentségi, és lelki-szellemi állapotától is függ.

Az alvási tehetetlenség negatív hatással lehet az ember teljesítményére, függetlenül attól, hogy mennyi ideig alszik valaki. A legsúlyosabb alvási tehetetlenség a mélyalvásból való hirtelen ébredést követi. Ráadásul minél nagyobb az alvásadósság (kialvatlanság), annál nagyobb a kognitív teljesítmény hiánya. Ez különösen aggasztó az olyan munkakörökben, tevékenységek során, amelyekben a munkarend nem igazodik az ember természetes cirkadián ritmusához és így kialvatlanságot generál: ilyen a haditengerészek időbeosztása is.

Az alvási tehetetlenséggel már a két balesetet megelőzően is foglalkozott a világ legerősebb hadiflottája. Ugyanis egy hajó biztonságos üzemeltetése helyzetfelismerést, gyors információ-feldolgozást, valamint döntéshozatalt, és bizony sokszor gyors reagálást igényel. Egy 2011-es teszt során egy csoport egészséges, rendkívül motivált, váratlanul felébresztett fiatal tiszt részvételével szimuláltak ellenséges támadást, és bizony az alvási tehetetlenség negatívan befolyásolta a teljesítményüket. Ezt alátámasztja a haditengerészeti flotta légierejének baleseti statisztikája is, 400 rep-eseményt vizsgáltak és a pilótahibával összefüggő balesetek leggyakrabban az ébredés utáni első órában következtek be.

Így érdemes ezt a jelenséget a hétköznapi életben is figyelembe venni, beleszámtani a napi program felépítésébe, a viselkedéseink önkontrolljába, mert jellemzően az ébredést követő egy órában a hétköznapi ember is dolgára indul: autóval, villamossal, bringával, gyalog. A flotta szakemberei felmérték a lehetőségeket, hogy miként rövidíthető le az ébredési részegség állapota „proaktív stratégiákkal” (alvás előtt, vagy alatt végrehajtott intézkedések, mint például az alvás időzítése és hossza) vagy „reaktív stratégiákkal” (az ébredés után végrehajtott intézkedések, mint például a koffein fogyasztás vagy az erős fénynek való kitettség).

Tehát akkor mit tehetünk a US Navy szerint? A proaktív stratégiák kutatása során kimutatták, hogy a cirkadián menetrend szerint dolgozó tengerészek 30 százalékkal gyorsabban reagáltak, és 40-50 százalékkal kevesebb hibát ejtettek a tevékenységük során, mint a hagyományos ütemterv szerint szolgáló társaik. Ezért 2018-ban az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészeti Felszíni Erőinek a parancsnoka, Thomas Rowden admirális arra utasította az összes felszíni hajó kapitányát, hogy a legénység tagjainak a természetes cirkadián ritmusához és alvási ciklusaihoz jobban igazodva hajtsák végre az őrszolgálatot és a fedélzeti rutinokat: tudva, hogy ennél több erőfeszítésre van szükség az új munkarendek továbbfejlesztéséhez.

A proaktív stratégiák megfelelő alvási lehetőséget igényelnek, meghatározott lefekvési-, és ébrenléti idővel. Mivel ez nem csak a haditengerészetben, de sok más polgári munkakörben sem mindig kivitelezhető, az ébredéskor végrehajtható ellenintézkedések is szükségesek. Különféle reaktív ellenintézkedéseket tanulmányoztak, beleértve a hidegnek való kitettséget (hidegzuhany, hideg levegő), a fizikai aktivitást (reggeli torna), a szagokat és a fényt; az eredmények azonban gyakran nem meggyőzőek, és katonai környezetben való hasznosságuk megkérdőjelezhető.

Kimutattak egy talán egyáltalán nem meglepő eredményt is: a koffein valóban gyorsítja a teljes ébredést. Ez katonai szempontból egy terepen bevethető ellenintézkedés lehet, de még egy gyorsan felszívódó koffeines rágógumi (a koffein már a szájban felszívódik) hatására is körülbelül 30 percet kell várni egyéntől függően. A polgári életben nem igazán probléma, de a haditengerészeknél igen, hogy a koffein viszonylag hosszan tartó stimuláló hatása nem biztos, hogy előnyös azon személyzet körében, akiknek néhány órán belül vissza kell aludniuk.

A Crew Endurance Team a haditengerészeti posztgraduális iskolában az erős fény és az aktiváló szagok használatát vizsgálja, amelyek segíthetik a tengerészeket gyorsabban felébredni, és segíthetik az ébredés utáni kritikus döntéshozatalt. Ennek a vizsgálatnak az eredményeit nem hozták még nyilvánosságra.

És mi ezekből a tanulság? Mivel az emberek többsége nem „magától” ébred, hanem ébresztőre, így sokakat érint az alvási tehetetlenség, a teljes ébredésig tartó „bambább” állapot. Törekedni kell a kellő alvásidőre, érdemes kikísérletezni, hogy milyen időpontban tud az adott ember frissebben kelni (néha korábbi időpont lesz a jó, mert akkor van olyan alvási ciklusban az egyén, amelyből könnyebben megy az ébredés). Ki kell próbálni melyik módszerrel rövidül le a fent említettek közül a tehetetlenségi idő, és azt alkalmazni.

Továbbá tudomásul venni, hogy egy természetes jelenségről van szó, és számolni vele. Például a reggeli elindulás után érdemes óvatosabban vezetni. Azt is figyelembe véve, hogy ha az adott embert már nem érinti a jelenség, mert már teljesen felébredt, de pirkadattól legalább reggel 8 óráig még lesznek átmeneti állapotban közlekedő emberek az utakon, akik nagyobb eséllyel hibázhatnak.