Az NHS pontos megfogalmazása szerint a pánikbetegség olyan mentális zavar, amely érintettjeit rendszeresen, hirtelen felbukkanó félelem és pánik önti el, amely pánikroham formájában teljesedik ki. Fontos különbséget tenni az egészséges mértékű stressz vagy félelem, és a kóros állapot között: nyugtalanító, nyomasztó helyzeteket ugyanis valamennyien nap mint nap tapasztalunk, legyen szó vizsgadrukkról vagy egy kellemetlen hírről. Ezekre az ember természetes módon gyorsuló szívveréssel vagy kipirosodó arcbőrrel válaszol, de ebben az esetben még nyilvánvalóan nem beszélhetünk pánikbetegségről. A probléma ott kezdődik, ha a tünetek különösebb ok nélkül, a legártatlanabb helyzetben is kialakulnak.

Kik az érintettek?

Ivánovics Petra klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus, a Soulwell pszichológiai magánrendelő alapítója úgy fogalmaz, a betegségben érintettek nagyrésze már eleve rendelkezik neurofiziológiai sérülékenységgel, ami hajlamossá teheti őket a pánikbetegség kialakulására, ha fennállnak bizonyos környezeti tényezők. A betegség kialakulása közvetetten kapcsolatban állhat stresszel járó életeseményekkel, kapcsolati változásokkal, veszteségekkel, munkaköri elvárásokkal, függetlenség körüli konfliktusokkal is, de a genetikai háttér sem elhanyagolandó, hiszen az elsőfokú rokonok közt négyszer gyakoribb a betegség előfordulási valószínűsége.

Hogyan lehet felismerni a betegséget?

A pánikbetegségnek számos tünete lehet, amelyek közül legalább négynek kell egyidőben teljesülni ahhoz, hogy egyértelműen felállítható legyen a pánikbetegség-diagnózis.

„A szapora szívverés, az izzadás, a remegés vagy reszketés, a légszomj, a gombóc érzés a torokban, a mellkasi fájdalom, a hányinger vagy hasi diszkomfort érzés, a szédülés vagy ájulás érzés egyaránt a pánikbetegség velejárói, de előfordulhat a valósággal való kapcsolat elvesztésének érzése is, illetve olyan érzés, mintha a beteg elszakadt volna saját testétől. Előbbieken túl a megőrüléstől való félelem, a halálfélelem, a zsibbadás-bizsergés, a hidegrázás vagy a kipirulás is a betegség tipikus tünetei” – sorolja a szakember, majd hozzáfűzi, ha bárki ezeket a tüneteket tapasztalja saját magán, esetleg családtagján, akkor ajánlott házi orvoshoz, klinikai szakpszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulni és szakmai segítséget kérni.

Mi köze a vezetésnek a pánikbetegséghez?

A pánikroham átlag 10-30 perc hosszúságú rosszullét, gyakoriság határozza meg, mennyire súlyos a betegség. Habár a pánikrohamok csak külsőleg tűnnek ijesztőnek és valójában nem járnak fizikai károsodással, mégis érdemes komolyan venni őket, mert súlyos traumát és folyamatos szorongást is eredményeznek.

A pánikroham tipikus jellemzője, hogy mindenféle előjel nélkül, bármikor és bárhol lecsaphat. Akadnak azonban olyan faktorok, amelyek jelenlétekor nagyobb eséllyel alakulhat ki pánik vezérelte rosszullét: ilyenek az ismeretlen helyzetek, a hirtelen változások vagy a stresszes környezet. A vezetés pedig bőven tartogat az előbb felsoroltakból: pánikbetegek beszámolói alapján leggyakrabban a hidak, az alagutak vagy a vizek környékén való haladás indít be vezetés közbeni pánikrohamot, de sok esetben egy illat, egy szokatlan látvány, vagy egy autóba beszabaduló bogár is elég ahhoz, hogy rosszullét alakuljon ki.

A kormány mögötti pánikroham több okból is veszélyes. „Azoknak, akik pánikbetegséggel küzdenek a fiziológiai és pszichés stressztűrése általában alacsonyabb az átlagosnál – magyarázza Ivánovics Petra – A pánikroham során a figyelem beszűkül, az illető a vezetés helyett a testi tünetekre fókuszál, és így nem-, vagy csak részlegesen tudja ellátni a közlekedéshez szükséges funkciókat, ami balesetveszélyes. Ezért, ha valaki észreveszi magán a tüneteket, minél előbb forduljon szakemberhez, illetve a pánikbetegségtől függetlenül is, ha valaki gyógyszeres kezelés alatt áll, akkor a kezelőorvossal kell egyeztetnie, hogy befolyásolja-e a gyógyszer az autóvezetésben.”

Pánikroham az autóban – hogyan lehet elkerülni?

Természetesen az a legideálisabb, ha a pánikbeteg személy el sem jut odáig, hogy rohama legyen az autóban. Ehhez kulcsfontosságú a korai felismerés és a hatékony kezelés, ami gyógyszeres és terápiás formában egyaránt működhet.

„Érdemes lehet a légzéskontrollt elsajátítani, és a mindennapokban légzőgyakorlatokat végezni. A pszichoterápia segítségével lehetséges a katasztrofizáló gondolkodás korrekciója, és a megküzdési technikák fejlesztése is – magyarázza a szakember, mi minden lehet hatékony a pánikbetegség ellen. A kutatások szerint a kognitív viselkedésterápia az egyik leghatékonyabb módszer a pánikbetegség kezelésében: ennek hatása hosszú távú, így a kezelés után is megmarad.”

Vezetés közben célszerű nyugtató hangulatú zenei lejátszási lista hallgatása, hiszen a zene ellazítja az idegeket. Ha a sofőr a pánikroham közeledtét érzékeli, segíthet valamilyen cukorka vagy rágógumi, illetve a fentebb említett légzéskontroll. Ha a sofőr izzadás vagy szédülés jeleit tapasztalja, érdemes friss levegőt beereszteni a kocsiba, vagy a légkondicionálót elindítani. Fontos, hogy a tünetek érzékelése közben a beteg ne a rohamot és a félelmet vizionálja, helyette fókuszáljon bármi egyébre, például egy távoli tárgyra vagy egy közlekedési táblára.