Vezetés közben mobiltelefont használni veszélyes. Különösen a készüléket kézben tartva, hiszen így a kormányzásra, a kezelőszervek egyidejű működtetésére csak egy kéz áll rendelkezésre. A félkezes vezetés a kétkezeshez képest elméletileg nagyobb odafigyelést, és nagyobb rutint igényel. De miképp lehet jobban odafigyelni, ha a telefon tartása- és kezelése, valamint maga a beszélgetés is eltereli éppen a vezető figyelmét.

Autótelefonok a nyugati világban már a hetvenes évektől terjedtek, de viszonylag szűk körben, a bekerülési- fenntartási magas költségeik miatt – elsősorban prémium és luxusautók tartozékaként voltak elérhetőek. Minimális elterjedtségük a telefonkagylós használat ellenére nem hívta fel a hatóságok figyelmét a járművezetés közbeni telefonálás veszélyeire: bizonyára történhettek akkor is emiatt balesetek, de a minimális esetszám nem hívta fel a figyelmet a veszélyre.

A kilencvenes évek közepétől aztán megindult a mobiltelefon-boom, a készülékek tömeges megjelenése már befolyást gyakorolt a napi közlekedési viselkedésre is. Senki nem gondolta, hogy kézben tartott mobillal jó vezetni, ezt igazolja vissza a tény, hogy szinte a mobilok elterjedésével egy időben megjelentek a különféle kihangosító szettek, akár autós fix beszereléssel, akár fülhallgatós kivitelben. És hamarosan megjelent egy újabb mobiltelefonos lehetőség, amihez kellett a kéz: az sms írás.

Így nem kell azon csodálkozni, hogy pár éven belül a legtöbb európai ország bevezetett valamilyen szintű tiltást-, vagy korlátozást a vezetés közbeni mobiltelefonhasználatra. Van ahol kihangosító használatához kötötték a hívásbonyolítást, van ahol pedig teljesen betiltották a mobileszköz autós használatát. És habár ez utóbbi megoldás drákóinak tűnik, és felettébb kényelmetlen lehet betartani a bárhol-bármikor telefonáláshoz szoktatott embereknek, de ha belegondolunk, bátran tekinthetjük igazolt megoldásnak. Gondoljunk csak arra, hogy egy, a figyelmet erősen lekötő telefonbeszélgetést vezetés közben folytatva a sofőr később nem tudja felidézni az azalatt megtett úton történt események részleteit. Ez elég igazolás arra, hogy a telefonhasználat jelentősen csökkenti a sofőr „jelenlétét” a vezetői tevékenységében.

Magyarországon is megtiltották vezetés közben a kézben tartott mobiltelefon használatot. Azonban jöttek az okostelefonok, amelyek rendkívüli mértékben kibővítették a mobiltelefonok funkcióit: annyira, hogy lényegében többet használjuk őket egyéb eszközként, mint a fő funkciót jelentő telefonként. Emiatt a tiltások ellenére tovább nőtt a vezetés közbeni telefonhasználat, ráadásul úgy, hogy az okostelefonok jobban igénylikt a kézhasználatot, és a vizuális figyelmet. Emiatt jelentősen megnőtt a vezetés közbeni használatkor a biztonsági kockázat.

Többen próbálták felmérni, hogy a mobilozás mely funkciói, alkalmazási módjai a veszélyesebbek. A hívásindítás például a hívás fogadásnál tovább tart, s ezért kockázatosabb, még veszélyesebb a figyelmet hosszabb időre elvonó sms írás, az okostelefonok esetén a figyelmet tartósan lekötő alkalmazások használata. Érdekes, de a gombos telefonokhoz képest veszélyesebb az érintőképernyősök használata: hiszen ez utóbbiakra mindenképp rá kell nézni a kezeléshez.

Tanulmányok igazolják, hogy a mobiltelefonhasználat jelentősen, mintegy négyszeresére növeli a közúti balesetek bekövetkezésének kockázatát. A mobiltelefont használó járművezető reakcióideje jó 50 százalékkal nő, sőt a mobilozás hatása a reakciókésedelem tekintetében az ittas befolyásoltsághoz hasonlítható. Esetenként még kedvezőtlenebb is lehet. Az Európai Bizottság részére készült felmérés szerint egy, a kézben tartott mobiltelefont használó járművezető reakcióideje átlagosan számítva 30 százalékkal rosszabb, mint egy 0,8 ezrelékes véralkoholszintű ittas vezetőé.

A mobiltelefonálás a biztonságos járművezetésre számos más veszélyt is rejt. Mobilozáskor általános figyelemcsökkenés tapasztalható, ilyenkor a telefonáló a közlekedési környezetre, s más közlekedőkre kevésbé képes figyelni. Különösen igaz ez az idősebb járművezetők esetében. A telefonálók jellemzően lassabban reagálnak a közlekedési jelzésekre, egyes jelzéseket észre sem vesznek, továbbá növekszik a fékezési reakcióidő, azaz a veszély észlelésétől számítva hosszabb idő telik el, amíg rálépnek a fékre. Ebből következik, hogy az érintett járművezetők sokszor ijedtebben, nagyobb erővel fékeznek, így gyakoribb a vészfékezések aránya. A vezetés közben mobiltelefont használók az egyes közlekedési szituációk kezelésekor a döntéshozataluk során több kockázatot vállalnak, s azt is megfigyelték, hogy a rendszeresen mobilozók esetében a biztonsági öv használati aránya is alacsonyabb az átlagosnál.

Téves az a felfogás, amely szerint a kihangosítóval, vagy más módon történő, azaz nem kézben tartott mobiltelefonálás veszélytelen. Bárhogy is telefonálunk, tevékenységünk jobban elvonja figyelmünket, mint például az utasunkkal beszélgetés, vagy a rádió hallgatása. Az úgynevezett „hands-free” kutatások eredményei is beszámolnak a járművezető figyelmének elvonásáról, az érzékelt információk mennyiségének folyamatos csökkenéséről, a reakcióidő megnövekedéséről, a szívritmus hívás közbeni felerősödéséről, amelyek egyértelműen növelik a baleseti kockázatot. A következő kisfilm összefoglalja az április 17-én tartott kampányindító sajtótájékoztatón elhangzott véleményeket egyrészt a hatóság, másrészt a biztosító, pszichológus szakemberek és a humorista szemszögéből. Érdemes végignézni!

A hazai szankcionálásról

A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 3.§ (2) bekezdése 1998. január 1-i hatállyal vezette be a mobiltelefon használatára vonatkozó előírásokat, amelynek a hatályos szövege az alábbiakat tartalmazza:

„(2) A gépkocsi vezetője menet közben kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat. A kétkerekű, továbbá gépkocsinak nem minősülő háromkerekű jármű vezetője menet közben – ideértve a forgalmi okból történő megállást is – kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat.”

A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény alapján 2012. április 16-át követően a KRESZ 3.§ (2) bekezdésébe foglalt szabály megsértése esetén figyelmeztetés, helyszíni bírság, valamint szabálysértési feljelentés alkalmazható. A pénzbírságok a 63/2012. (IV. 2.) Korm. Rendelet értelmében fix összegűek: a mobil rádiótelefon használatára vonatkozó rendelkezések megsértőivel szemben  kiszabott helyszíni bírság összege 10 000 Ft, míg szabálysértési feljelentést követő eljárás során kiszabott pénzbírság összege 20 000 Ft. A bírság kiszabása mellett az elmarasztalt személyek 3 közúti közlekedési előéleti pontot kapnak, amely a vezetői engedély nyilvántartásban kerül rögzítésre. A maximális 18 pont elérése esetén a vezetői jogosultság ideiglenesen korlátozásra kerül.

Végezetül nem árt tudni, hogy vezetés közben a mobiltelefon valamennyi funkciójának használata jogsértő, még az is, ha beérkező hívás esetén a hívást kézbe vett telefonnal elutasítjuk. Ugyanis a járművezetés közben beérkező hívásnak a kézben tartott mobiltelefon gombjának benyomásával történő visszautasítása is a KRESZ 3. § (2) bekezdésébe ütköző telefonhasználatnak minősül. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy a készülékek saját kihangosítóját alkalmazva, de az eszközt kézben tartva ugyanolyan szabálytalan beszélgetni, mint a fülhöz illesztett telefonnal.