A személysérüléses közúti balesetek jelentős része a járművezető figyelmetlenségére, illetve a figyelmet elvonó valamilyen aktív magatartására vezethető vissza. Számos olyan magatartás létezik, mely hosszabb-rövidebb ideig elvonhatja a figyelmet. Gépkocsiban ülve gyakran előfordul, hogy valaki a rádióban valamilyen műsort keres, csatornát vált, beállítja a kívánt hangszínt, illetve hangerősséget, cd-n, vagy sd kártyán egy konkrét zeneszámot keres, a gépkocsi valamely kezelőszervével (fűtés kapcsolóval, légkondicionáló készülék nyomógombjaival) foglalatoskodik, be kívánja állítani a GPS készüléket, de a leggyakoribb, hogy megszólal a telefon, vagy a vezető kezdeményez hívást.

Az előzőekhez hasonlítható, amikor vezetés közben a járművezető a szemüvegét keresi, letörli a port a napszemüvegéről, étkezik, valamilyen italt, frissítőt fogyaszt, az elgurult ásványvizes palackot kutatja kezével az ülés alatt, jókedvűen, időnként oldalra, illetve hátratekintve beszélget hasonló korú utasaival, hátrafordul a hátul ülő kisgyermek felé, vagy éppen az autóban szállított házi kedvencével foglalkozik. Ugyancsak jelentős figyelemelvonó tényező lehet a vezetés közbeni tartós elgondolkodás (vajon mindent megtettem-e a munkahelyemen stb.), az út környezetében elhelyezett, feltűnő tartalmú, vagy megjelenítésű óriásplakát, továbbá a járművön kívül eső cselekmény, esetleg egy adott személy tartósabb megfigyelése, figyelemmel kísérése.

Végezetül külföldi szakértők már évtizedekkel ezelőtt felvetették, hogy a dohányzás is elvonja a járművezető figyelmét, hiszen – amellett, hogy a tevékenység a járművezető egyik kezét lefoglalja, és ez már önmagában is jelentős közlekedésbiztonsági kockázatot eredményez – a cigaretta (vagy más nikotin tartalmú termék) keresése, meggyújtása, a hamunak a hamutartóba való helyezése esetén a járművezető figyelme nem az úttestre, a közlekedési folyamatokra, eseményekre összpontosul. Ezért már a 90-es évek második felében is lehetett olvasni olyan hírt, mely a dohányzás és a biztonságos járművezetés összeférhetetlenségéről szólt, és meg is fogalmazódott, hogy vezetés közben dohányzási tilalmat kellene elrendelni.

A napokban Olaszországból érkeztek hasonló hírek. Közlekedésbiztonsági szakértők és jogászok vitáznak ugyanis arról, hogy bevezetésre kerüljön-e a dohányzás tilalma gépkocsi vezetése közben. Az elképzelések szerint a tilalom kizárólag személygépkocsikra (saját gépkocsikra) vonatkozna. A dohányzás tilalma a szakértők szerint a közúti közlekedésbiztonság javulása mellett az egészségvédelem szempontjából is hasznos lehet.

A jogászok jelentős része nem vitatja ezeket az előnyöket. Ugyanakkor többen gondolják úgy, hogy a javaslat az egyén szabadságát és az önálló döntés meghozatalához való jogát korlátozza a jelenlegi szabályozáshoz képest. A javaslat ellenzői arra is rámutatnak, hogy közlekedésbiztonsági szempontból nem csak a dohányzás által okozott hátrányokat, hanem annak „előnyeit” is figyelembe kell venni. A dohányzás ugyanis általában kedvezően hat az idegrendszerre, nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá teszi a járművezetőt, és ez kedvezően hat a járművezetői stílusra, csökkentve a közlekedési kockázatokat.

A vita napjainkban is tart, és nem tudhatjuk, mi lesz a végeredmény. A szakértők többsége megfontolandónak tartja ugyan a dohányzás tilalmának elrendelését gépkocsi vezetése közben, de nem tudható, hogy a jogalkotó milyen döntést hoz az ügyben, ha a kérdéskör egyáltalán döntési szintre kerül. A gépkocsiban utazók egészségvédelmével az olasz jogszabályok már napjainkban is foglalkoznak, hiszen hatályos előírás, hogy nem lehet dohányozni gépkocsiban (sajátban sem!), ha abban terhes nő, vagy 12 év alatti gyermek tartózkodik.

Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a dohányzás (más figyelemelvonó cselekvésekhez hasonlóan) akár hosszú másodpercekre is elvonhatja a járművezető figyelmét az úttestről, a vezetéstől, miközben a gépjármű változatlan sebességgel, mindenféle kontroll nélkül halad tovább. Ennek következtében sajnos bármikor, az emberi szándéktól teljesen függetlenül is bekövetkezhet közúti baleset, és sokszor a véletlenen múlik, hogy könnyű, illetve súlyos sérüléses, vagy éppen halálos kimenetellel.