A konnektivitás az új fejlesztésű autókban természetesnek számít. Megkönnyíti a diagnosztikát és lehetővé teszi a felhőalapú szoftverfrissítéseket, másrészt sok komfort funkciót is használhatnak vele az autósok. Egy-egy autóban ma már ezer mikrochip van, és a kocsik különböző egységei kapcsolódnak az internetre és kommunikálnak más eszközökkel, online szerverekkel. 2021-ben 237 millió autó bírt internetkapcsolattal, addig jövőre ez a szám 400 millió fölé nő. Mindennek azonban ára van. Ami ugyanis kapcsolódik az internetre, ahhoz rossz szándékkal is hozzá lehet férni. A legjobb esetben ez csak annyit tesz, hogy adatlopás történik, legrosszabb esetben – ahogy ez már meg is történt az Egyesült Államokban – a hacker fizikai értelemben is átveszi az irányítást az autó fölött és balesetet okozhat.

A gyártóknak erre az új fenyegetésre választ kell találniuk. Ezért fogott össze a Toyota, a Mazda és a Hitachi, az Aisin és a Denso, hogy olyan kiberbiztonsági tervet dolgozzanak ki, amely vonatkozik a beszállítókra, a teljes beszállítási láncra, valamint a szervizpontokra is, de már a fejlesztés és a gyártás során is alkalmazzák majd az új alapelveket. Az új kiberbiztonsági sztenderdek vonatkoznak majd a biztonságosabb szoftverekre, illetve a védett komponensek olyan közös készletére, amelyeket a márkák közösen használnak. Ha minden beszállító és gyártó betartja a közösen hozott szabályokat, akkor a kocsiban futó programok kevésbé sebezhetőek. A szabványosítás ma még ezen a téren ritka, hiszen ugyanannak a funkciónak még a neve is eltér a különböző márkák autóiban; intelligens sebességtartó automatika, adaptív sebességtartó automatika, okos sebességtartó automatika.