Megkezdődött az őzek párzási időszaka. Ilyenkor bármikor kirohanhatnak az úttestre veszélyérzet nélkül. Nem véletlen, hogy a vadelütések száma ilyenkor átlag feletti. 

Az őzek párzási időszaka általában július második felében kezdődik, s augusztus közepéig tart. Ilyenkor gyakori és tipikus jelenség, hogy az őzek lehajtott fejjel, rendkívül intenzív mozgással, továbbá kiszámíthatatlan irányban kergetőznek (a szakirodalom „ördöggyűrűk”-nek nevezi ezt a jelenséget), s bármikor keresztezhetik a közúton közlekedők útját.

Az üzekedési időszakban ugyanis az őzek „nem látnak és nem hallanak”, a veszélyérzet és óvatosság teljes hiányában rohannak át az utakon, egymás után. Az őzelütések túlnyomó többségében a vadállat sérül meg, míg a gépkocsiban anyagi kár keletkezik. Időnként azonban olyan vadelütésekről is hallhatunk, melyek személyi sérüléssel, vagy éppen emberi tragédiával végződnek. Ennek oka egyrészt, hogy az elütött vad a szélvédőt áttörve nagy erővel a gépjármű utasterébe csapódik, míg más esetekben a balesetet elkerülni szándékozó autós félre rántja a kormányt, s lehalad az úttestről, vagy összeütközik a szemből érkezővel.

A vadbalesetek megelőzésével kapcsolatban a leginkább ajánlható módszer a figyelem, a fokozott óvatosság, s a csökkentett haladási sebesség (különösen akkor, ha az út mentén, néhány száz méteren belül őzeket látunk). A motorkerékpárral közlekedők jóval védtelenebbek a gépjármű vezetőköz képest. Ezért a motorosok részéről a vadveszélyes útszakaszokon még inkább indokolt a lassúbb és óvatosabb közlekedés, s nem tanácsos a megengedett felső sebességértéket kihasználni.

Időnként előfordulhat, hogy a vadvédő kerítés esetleges hiányosságai, folytonosság-szakadásai miatt az autópályákon, vagy közvetlenül azok mellett vadállatokat látunk. Ilyen esetben nem csak indokolt, hanem egyenesen „kötelező” a lassító fékezés még akkor is, ha közvetlen veszélyt még nem tapasztalunk. Az autópályára tévedt vadállatok ugyanis a kerítéstől nem tudnak a veszélyes zónából kihaladni, s így pánikszerűen a gépjárművek közé rohanhatnak.

A hatályos szabályozás alapján a vad az állam tulajdona. A vadállatok megjelenésére az utak mentén számítanunk kell, különösen ott, ahol ezt táblával is jelzik. Általában ugyanis kitáblázzák azokat a helyeket, ahol a vadak megjelenésére, illetve átvonulására számítani lehet. Ezeken a helyeken fokozott óvatossággal kell közlekedni, felkészülve a veszély elhárítására.

Közúton vadállat jármű általi elütése esetén a felelősség megállapítása szempontjából döntő jelentősége van annak, hogy a járművezető, illetve az illetékes vadásztársaság részére felróható-e valamilyen magatartás a baleset létrejötte szempontjából. Vadállatok elütése esetén az illetékes vadásztársaság (ill. a vadászatra jogosult) felelőssége abban az esetben mutatható ki, ha nem megfelelően kezelik  a vadállomány túlszaporodását, szakszerűtlenül hajtanak végre vadászatot, vagy terhükre egyéb hasonló magatartás róható fel. Amennyiben például a közút száz méteres körzetében telepített etetővel, sózóval, mesterséges itatóval, vagy dagonyával a vadat oda szoktatták, úgy a felelősség akkor is megállapítható.

 Egyéb esetben a baleset során keletkezett kárt másra áthárítani aligha lehet, kivéve, ha a tulajdonos, vagy az üzemben tartó Casco biztosítással rendelkezik. Vadelütés esetén hívják a rendőrséget, mely gondoskodik az érintett vadásztársaságot értesítéséről, az elpusztult vad elszállításáról, s az esetleges hiányosságok megszüntetéséről.

Balesetmentes közlekedést kíván az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottság!