Napjainkban exponenciálisan emelkedik az európai piacon elérhető hibrid modellek száma. Ezek hajtásláncai azonban gyártóktól, fejlesztési irányoktól vagy a felhasználás elsődleges jellemzőitől függően eltérnek. A hibrid hajtásláncokat a „mild”, „full” és „plug-in” angol előtagokkal különböztetik meg. Magyarul a „mild” jelentése mögött az bújik meg, hogy az hajtás elektromos része csupán besegít, a „full”-nál az elektromos hajtás főüzemként is működhet, a  „plug-in” pedig a „full” hálózatról is tölthető (köznyelvben konnektoros) változata.

Részletesen kifejtve a full hibridek üzem közben a belső égésű motorjukat és villanymotorjukat úgy váltogatják, kombinálják, kapcsolják be és ki, ahogy a pillanatnyi forgalmi helyzet és a vezető igényei megkövetelik. Az intelligens vezérlés emberi beavatkozás nélkül leállíthatja és újraindíthatja a benzinmotort, mindezt menet közben is – így lehetséges, hogy a modern full hibrid típusok ideális körülmények között a menetidejük  50 százalékában képesek tisztán elektromosan, káros anyagok kibocsátása nélkül közlekedni. A full (vagy öntöltő) hibrid hajtásláncban a vezérlés arra törekszik, hogy a motorok optimális üzemi tartományukban működjenek, így elkerülhető a részelemek túlterhelése, szélsőséges kopása.

A mild hibrid modellek egyszerűbb konstrukciók. A kisfeszültségű (és -teljesítményű) villanymotorjuk önmagában nem képes az autó mozgatására, csupán besegít a belső égésű motornak, ha átmenetileg nagyobb teljesítményre van szükség. Az ilyen rendszerű autóknál az elektromotor másik feladata, hogy fordított üzemben lassításkor a felszabaduló mozgási energiát elektromos árammá alakítsa. Elsősorban ebből a funkcióból adódik a mild hibridek fogyasztáscsökkentő képessége.

* € = alacsony / €€ = közepes / €€€ = magas

** hálózatról nem töltött akkucsomag esetén

A piacon egyre elterjedtebbé váltak a hálózatról tölthető úgynevezett plug-in hibrid modellek. Némileg leegyszerűsítve ezek olyan öntöltő hibridek, amelyeket nagyobb kapacitású akkumulátorral szereltek, ez utóbbi pedig ugyanúgy feltölthető külső forrásból is, mint a villanyautók akkuja. Amíg le nem merül, akár a benzinmotor teljes kiiktatásával lehet haladni – jellemzően maximum 50-70 kilométeren át –, ezt követően pedig ugyanúgy használhatóak, mint egy öntöltő full hibrid – azzal a különbséggel, hogy a vezérlés nem törekszik az akkumulátor teljes feltöltésére, annyira tölt, hogy a hibrid rendszer működőképes maradjon.

A plug-in modellek hátránya a magasabb ár, ami nemcsak a nagyobb akkumulátorból, hanem a beépítendő töltőrendszerből is adódik – ezt ellensúlyozzák persze a kedvezőbb üzemeltetési költségek. A másik a plusz akkumulátorok extra tömege és helyigénye: utóbbi okos tervezéssel, előbbi új akkumulátor-technológiák alkalmazásával részben orvosolható. A plug-in modellek másik hátránya nem a technológiából adódik, hanem a tulajdonosi hozzáállásból: felmérések szerint ugyanis ma a plug-in hibrid tulajdonosok jelentős hányada nem tölti fel rendszeresen az akkumulátort – legtöbbször azért, mert nem áll rendelkezésére megfelelő infrastruktúra.

Ha pedig így használják, a plug-in hibrid nem több egy hagyományos hibridnél, amely ezért egyrészt részben sem termeli ki a magasabb induló árat, másrészt érezhetően rosszabb környezeti mutatókkal rendelkezik, mint egy normál full hibrid modell. Sőt: mérések kimutatták, hogy a rosszul használt plug-in hibridek CO2-kibocsátása meghaladhatja a velük összevethető dízelmotoros autókét!