A Magyar Suzuki az ügyfelei között kezdett el rendszeresen érdekes közvéleménykutatásokat folytatni. Legutóbb a parkolás volt a fő téma. Ebből olyan evidenciákat is alátámasztottak a megkérdezettek, amely szerint parkolni orral előre, merőlegesen vagy halszálkában szeretünk, de frusztrál minket, ha a másik autós nem hagy elég helyet a manőverhez. 10-ből 7-en – saját bevallásuk szerint – nem stresszelnek parkoláskor, mert megvan a kellő rutinjuk (66%), vagy a parkolássegítő rendszerekre támaszkodnak (5%).

A többség számára mégis vannak azért zavaró tényezők (75%). Leginkább az a gondok forrása, hogy többen attól tartanak, hogy a manőverezés közben kárt tesznek a saját autójukban, vagy más járművében (25%). Tartanak attól is a sofőrök, hogy a forgalom többi résztvevője esetleg akadályozza a manővert (23%). 10 százalék izgul amiatt is, hogy fizetős, vagy ingyenes parkolóhelyet sikerül-e végül találnia, 9 százalék pedig azon, hogy túl sok időt veszít a szabad hely megtalálásával. 8 százalék azért frusztrálja magát, hogy a vezetési rutinjával nem tud minden helyre biztonsággal bemanőverezni, ezért el kell mennie szabad helyek mellett. Minden negyedik válaszadó viszont semmitől sem zavartatja magát.

Érdekesség, hogy a férfiakat jobban foglalkoztatja, hogy fizetős, vagy ingyenes parkolóhelyet találnak-e, mint a nőket (férfi: 15%, nő: 5%), és az időveszteség is jelentősebb tényező náluk (férfi: 11% nő: 7%). A nők viszont többet aggódnak azon, hogy kárt tesznek egy járműben (32%), illetve jobban frusztrálja őket a forgalom többi résztvevőjének attitűdje (28%).

Nincs egységes álláspont abban, hogy a többi autós hogyan tudja támogatni, illetve hátráltatni az éppen parkoló vezetőket, ez sok esetben egyéni preferencia kérdése. Egyértelműen segítségnek érzik az autósok, ha elegendő teret hagynak számukra a manőverezéshez (50%), a leginkább akadályozó tényezőt pedig abban látják, ha ezt nem teszik meg (50%). A dudaszóval, minősítő gesztusokat történő motiválást a gyorsabb manőverezésre (25%) szintén akadályozó tényezőnek tartják a parkolás során, azt viszont kevéssé veszik fel, ha a járókelők szoros figyelemmel kísérik a parkolást (3%). A gyalogosok közreműködését 98 százalék egyáltalán nem igényli, és nem is értékeli. Vegyesen ítélik meg viszont azt, hogy az autósok tovább haladnak, vagy megállnak mögöttük, miközben parkolnának.

A tanulási szakaszban ugyanannyira támaszkodnak az oktatóra, mint az ismerősök tanácsaira a kezdő sofőrök. 10-ből 5-en úgy érzik, hogy a forgalmi vizsgára történő felkészülés során, illetve azt követően, plusz órákon már megszerezték a parkoláshoz szükséges rutint az oktatójuktól; ugyanennyien vannak viszont azok is, akik úgy gondolják, egyedül, vagy a környezetük tippjeinek segítségével rá kellett segíteni ezekre a készségekre.

A válaszadókat több dolog zavarja az éppen parkolási manővert végző autóstársak viselkedésében: például amikor nem használják a tükröket, és adott esetben tolatással kell menekülniük előlük (33%), ha az éppen parkoló autó nem hagy elég helyet a tovább haladásra (23%), vagy elhagyja az irányjelző használatát, illetve túlóvatoskodja a manővert (22%-22%). 10-ből 9 ember nyilatkozta azt, hogy parkolása közben sürgető hatást gyakoroltak rá, és csak a válaszadók fele érzi úgy, hogy ő maga tett már ilyet. Mindez arra enged következtetni, hogy önmaguk viselkedéssel szemben parkoláskor is megengedőbbek az emberek, mint másokéval.