Be kell sétálni pár olyan autószervizbe, ahol műszaki vizsgáztatást is vállalnak és máris meg lehet azon döbbeni, hogy mennyire „legatyásodott” autókkal közlekedtek sokan az elmúlt időszakban. Míg a békeévekben a vizsgára bejelentett, illetve vizsgáztatási szándékkal szervizekre bízott autók 20-30 százalékán szokott lenni olyan nagy hiba, ami biztos bukást jelentene a vizsgasoron, az elmúlt két hónapban ez az arány sokkal rosszabb lett. A megkérdezett szerelők szerint most a kocsik felén kellett olyan javítást végezni, ami olyan hibát hárított el, ami önmagában vizsgaképtelenséget jelentett.

Az időszakos műszaki vizsgákon a hibákat is kategorizálják. Léteznek olyan „nagy” hibák, amelyek önmagukban buktatják a vizsgát: például egy repedt flexibilis fékcső, világító ellenőrző lámpa, főtartóelem korróziója. És léteznek olyan „kis” hibák, amelyek miatt nem buktatják meg az autót: a kis hibákból több megléte okozhat vizsgaképtelenséget. A szervizek beszámolói szerint nem csak a nagyhibák, hanem a kicsik is felszaporodtak. Mintha az, hogy a belföldi autóhasználathoz nem kellett a járványveszély időszaka alatt lejárt műszakikat meghosszabbítani, az alól is felmentést adott volna az autósoknak, hogy karbantartsák, vagy karbantartassák a négykerekűiket.

Pedig a papír érvényeségétől függetlenül az autók a használattól ugyanúgy koptak, tehát igényelték volna a karbantartást. Nem is gondolnánk, hogy a két évente (új autóknál négy év után, taxiknál, veteránoknál évente) kötelező műszaki vizsga milyen hatással van az autópark átlagos állapotára. Legalább akkor kapnak egy alaposabb ellenőrzést a kocsik.

És miket láttunk? Leginkább azt, hogy a csereérett alkatrészekkel tovább használták a kocsikat. Legyenek ezek futóműelemek, gömbfejek, szilentek – sokan az életveszélyesség határán járó futóművű autókkal jelentek meg a szervizekben. És nem kell itt csak az autóparkunk átlagéletkorának megfelelő, vagy annál idősebb kocsikra gondolni: öt éves autó is lehet széthasznált. Tehát leginkább a rossz futómű, a kopott abroncsok, a repedt szélvédők és a hibára figyelmeztető műszerfali fények (motorhiba, légzsákhiba) megléte adta a legtöbb munkát a szerelőknek a tíz éves koron belül.

A tíz év fölötti autók esetén a rozsda egyre jelentősebb gond, 10 év után már megjelenhet, haladva a 15 év felé egyre gyakoribb, 15 év fölött pedig az a ritkább eset, ha nincs gond a korrózióval. Vannak autótípusok, amelyek jobban bírják, és vannak, amelyeket fiatalabb korban leterít a korrózió. Ami érdekesség, hogy az elmaradt karbantartások miatt bent felejtett kopott alkatrészek is elindultak a felbomlás útján: normál időszaknál sokkal többször fordult elő, hogy rozsdás rugótányérokat, lengéscsillapítót, porvédőlemezeket ástak ki a szerelők a kívülről épnek és egészségesnek látszó autók alól.

A „covid-vizsga” jelenségkör úgy gondoljuk országos szinten gazdagította az autósokat azzal a tapasztalattal, hogy nem szabad elhanyagolni az autókat. A karbantartás elmaradása nem csak biztonsági kockázatot jelent az utakon, hanem bizony jelentős javítási többletköltséggel jár, mert sok továbbhasznált rossz alkatrész okoz újabb hibákat. Továbbá az ütemesen cserélt, javított kocsin a szervizre költött összeg időben eloszlik, míg egyben kifizetni mindig fájóbb. És az sem elhanyagolható mellékhatás, hogy egy rossz állapotú autó piaci értéke mindig alacsonyabb egy karbantartott autóénál. Jelenleg, a használtautók felértékelődésének az idején azok műszaki állapota különösen fontos szempont a piacon.