A közúti ellenőrzést végző rendőröknek nehéz az észlelt tünetek azonosítása után megállapítani a hatóanyagot, ami adott esetben a megállított sofőr bódult állapotát okozhatja. Ez országtól függetlenül így van, rengeteg hatóanyagnak, kábítószereknek és akár gyógyszernek hasonló a szervezetre gyakorolt hatásmechanizmusa. Ellentétben az alkohollal, ahol általában érezni lehet legalább a szagot, és könnyű a rendelkezésre álló eszközökkel a helyszíni tesztelése.

Azonban van néhány olyan tünet, amely a kannabiszra jellemző. A viselkedésben észrevehető jellemző az apátia, fizikai tünetként pedig a szem vörössége, a szemek és a nyálkahártyák kiszáradása. Természetesen ezek nem feltétlenül előforduló, minden egyes fogyasztóra jellemző kritériumok, azonban olyan jellemzők, amelyek meghatározhatják a további vizsgálat irányát. A német rendőri tapasztalatok alapján problémát jelent, hogy ritka az olyan eset, amikor a tetten ért sofőr csak egyfajta anyagot fogyasztott. Jellemző a kábítószerek keverése, a levett vérmintákban gyakran találnak THC-t amfetaminnal vagy alkohollal kombinálva, ami erősen növeli a tüneteket és ezáltal a balesetek kockázatát.

A pontos THC szint megállapításához mindenképpen szükséges a egy vérminta vétel. Nincs olyan jellegű teszter, mint például a légalkoholmérő készülék. Ami a THC-t illeti, tünetek alapján lehetetlen megalapozott következtetést levonni a koncentrációról. A német rendőrség általában vizeletmintával teszteli gyanú esetén a THC jelenlététt. Alkalmanként nyálvizsgálatot végeznek (orális folyadékteszt), jellemzőbb a vizeletvizsgálat (a tesztelést a helyszínen oldják meg). Ha a vizeletminta igazolja a gyanút, akkor vérvizsgálatra küldik az ellenőrzött sofőrt. Aki nem akar vizeletet adni, azt egyből vérvételre küldik, ami a nagyvárosokban viszonylag egyszerű. A vérminta alapján megállapítják a pontos THC szintet.