A fővárosban a hetvenes-nyolcvanas években alakították ki a nagy csomópontokban a gyalogosátkelés céljára az alujárók-felüljárók rendszerét. Ezek vitathatatlan közlekedésbiztonsági előnye a különféle módon közlekedők szintbeli elkülönítése: hiszen akiknek nincs lehetőségük ugyanazon útfelületen találkozni, azok egymással nem keveredhetnek baleseti szituációba. A szintbeli elkülönítési megoldások egyetlen hátránya a gyalogosok számára a kényelmetlenség, amit a lépcsőzés jelent, ez annak a további előnynek az ellenére is, hogy a forgalom a szintben elkülönített átjárókon folyamatos, míg a szintbeli, közlekedési lámpával szabályozott gyalogosátkelőknél szakaszos, tehát időveszteséggel jár. A kényelmetlenség kérdése elsősorban az idősebbeket, illetve a babakocsival közlekedőket és a mozgásukban korlátozottakat érintette-érinti. Ezért kezdték a mozgólépcsőkkel, liftekkel megoldani a problémát, amely mindkettő beruházás-, és karbantartásigényes megoldás.

Persze az is jellemző maradt, hogy a forgalom összes résztvevőjénél tapasztalható fegyelmezetlenség (ami a fővárosban különösen jellemző) miatt sok gyalogos a felszíni átkelő hiánya ellenére megkockáztatja az átkelést a sokszor hatsáv széles útfelületeken. Az ők baleseti kockázata kiemelt, még nagyobb, mintha a tilos jelzés ellenére igyekeznének át egy kijelölt gyalogos átkelőhelyen. És ezt a veszélyes átkelési módot nem csak fiatalabbak, jó reflexűek, hanem idős, már nehezebb mozgású emberek is alkalmazzák: egy megkérdezett idős asszony úgy fogalmazott „kicsit stresszes, de jobb, mint lépcsőzni”.

Tehát dilemma a megoldásokkal kapcsolatban akad bőven, de tény, hogy megoldást kell találni. A legolcsóbb válasz a problémára a felszíni, szintbeli gyalogosátkelőhelyek újratelepítése, amelyek valamelyest lassítják a járműforgalmat és a gyalogosforgalmat is a szakaszosság okán. Nagyobb gond velük az, hogy baleseti kockázatot hordoznak magukban, mert a sokat kritizált és kivezetésre érett forgalomirányítási módszert továbbra is alkalmazzák, pontosítva, hogy a keresztirányú autós forgalom kanyarodóit zöld jelzés idején rávezetik a szintén zöld jelzést élvező gyalogátkelőhelyre. Ez a megoldás máig sok gyalogosbalesetet generál, a megoldás kivezetésével csökkenthetőek lennének a gyalogosbalesetek.

Mindamellett a mai forgalomszervezési trend nyitott a megoldásra, hiszen az autós közlekedés térvesztését kívánja elérni. Holott léteznek párhuzamos jó megoldások, amelyek egyik közlekedési formát sem hozzák hátrányba és növelik a közlekedésbiztonságot és az autómentes közlekedési formák alkalmazás-szabadságát is. Az is tény, hogy az ilyen megoldások megtervezése és kivitelezése egyaránt nagyobb szellemi-, és anyagi ráfordítást igényelnek,amelyre nem feltétlenül akad forrás.

De visszatérve a fővárosi Örs vezér terénél kialakítandó új felszíni gyalogosátkelőre, azt a Budapest Közút kivitelezésében a Kerepesi úton alakítják ki a Sugár és az Árkád bevásárlóközpont között – ott jelenleg gyalogos alul- és felüljárón is át lehet kelni. A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) ismertetője szerint a jelzőlámpás gyalogátkelőhelyet a Kerepesi úton a meglévő kerékpáros átvezetéssel párhuzamosan alakítják ki. Úgynevezett süllyesztett szegélyű, taktilis figyelmeztető és tájékoztató jelekkel ellátott burkolatot alakítanak itt ki. Az átkelés könnyítésére a Kerepesi úton új középsziget épül és a meglévő gyalogátkelők burkolati jeleit újrafestik. A már folyamatban lévő építési munka előreláthatólag hat hétig tart, és a kivitelező több ütemben végzi el. A munka közben az arra közlekedők ideiglenes forgalmi változásokra számíthatnak, de a kivitelező ígérete szerint irányonként két-két forgalmi sáv mindig járható lesz a Kerepesi úton.