Ésszerű döntésnek tűnhet a defektmentes abroncsok használata. Ezzel biztosítva látszik egy esetleges gumisérülés után a továbbjutás, így egy autózási-félelemmel kevesebbel kell szembenézni a napi közlekedés során. Azonban nem ilyen egyszerű a dolog, mert bár a hagyományos abroncsokkal teljesen csereszabatos méretekben és kialakítással készülnek a defektmentesek, így elméletileg felrakhatók bármely méretben a megfelelő felnire, azonban szerkezeti sajátosságaik járnak hátrányokkal.

A gumisokhoz defektmentes gumi vásárlási kérdéssel gyakorta olyan autósok fordulnak, akiknek a kocsijaikba gyárilag már nem adtak pótkereket, csupán egy defektjavító készletet. Ők plusz működési biztonságot várnának a cserétől, hiszen a defektjavítók sikeres alkalmazása nagyban függ a sérülés jellegétől – 4-5 mm átmérőnél nagyobb szúrt-, ennél nagyobb, vagy szakadozott szélű-, illetve az oldalfalat ért sérülés esetén semmit nem érnek. Pár autótulajdonos pedig – ők vannak a legkevesebben – az autó „upgrade”-delése okán fejlesztenének ebbe az irányba.

Ami alapvető különbség a normál-, és a defektmentes abroncs között, hogy ez utóbbinak sokkal erősebb a szerkezete. Hiszen belső légnyomás nélkül sem veszthetik el teljesen a formájukat, a felniperem nem ülhet fel az oldalfalra, így biztosítják a továbbhaladást. Ahhoz hasonlítható a leeresztett állapotuk, mintha egy hagyományos gumiban mondjuk 1 bar nyomás lenne csak. A szerkezetük erőssége miatt ezek az abroncsok nehezebbek, mint az azonos méretű hagyományos társaik, illetve messze nem nyújtják azt a rugózási komfortot, merthogy az oldalfaluk sokkal merevebb.

A felhasználók és a gumisok véleménye nagyjából átfedi egymást: csak a gyárilag defektmentes abronccsal szerelt autókhoz javasolják a defektmentes gumik használatát. A kísérletező autósok arról számoltak be, hogy a gyárilag nem defektmentes abronccsal szerelt kocsi „rázós” lett, a defektmentes gumit használva minden kavicsot megéreztek, az úthibákba beledobbantott az autó. És fontos szempontként kiemelték, hogy a defektmentes abroncsot használva a légnyomásvesztés nehezen észrevehető, így olyan autóra felszerelni, amely nem rendelkezik guminyomás ellenőrző rendszerrel, nagy kockázat. Vezetés közben, és kiszállva, az abroncsra ránézve sem feltétlenül látható, hogy a gumi „leeresztett”.

Abban is egyetértenek felhasználók és gumisok, hogy az utóbbi öt év defektmentes abroncstípusainak a futástulajdonságai javultak. Ellenben ezzel együtt is megmaradt tulajdonságuk, hogy nehezebbek (ez hatással van a nagyobb rugózatlan tömeg miatt az autó viselkedésére, valamint a futóműalkatrészek élettartamára). További nem elhanyagolható szempont, hogy jóval drágábbak is azonos méretben, azonos gyártótól a defektmentes abroncsok. A megkérdezett gumisok arra is felhívták a figyelmet, hogy a defektmentes abroncsok nem javíthatóak. A defekt során megsérül a belső légzáró rétegük, azt nem lehet helyreállítani. A sérült defektmentes gumit ki kell dobni, és minden esetben újat kell venni helyette.

A felhasználókat kevésbé zavarja, de a gumiszereléssel foglalkozók a lap szélén azt is megemlítették, hogy a defektmentesek szerelése amolyan „nemszeretem” dolog a szakmában. Minthogy jóval nehezebbek, így nagyobb fizikai munkát igényel a mozgatásuk, emelgetésük, és nehezebb a merev oldalfal miatt a szerelésük is. Főképp a korai defektmentes abroncsoknál előfordult, hogy a gumisgép csak sokadik próbálkozásra tudta letolni a felniperemről a gumit, annyira merev-erős a szerkezetük. És bár nem a gumisok kényeztetése miatt, de tuninggal is foglalkozó autósok megemlítették, hogy ők hagyományosra cserélték a gyárilag defektmentes abronccsal szerelt autójukon a gumikat – így az utazási komfort romlása nélkül használhatnak nagyobb átmérőjű és szélesebb abroncsokat az autójukon.