A viharos erejű szél a közlekedőkre is veszélyt jelent. Az autókat, teherautókat, a felépítményük és karosszériájuk jellegétől függően kitérítheti a váratlan erős széllökés a nyomvonalukról, amely főképp a kétirányú forgalmú utakon jelent veszélyt a frontális ütközés lehetősége miatt. Erős széllökés esetén a vezetők ellenkormányzással kerülhetik el a veszélyhelyzetet.

Szélben érdemes a haladási sebességet is csökkenteni, mert a szél “alákaphat” az autóknak, ami borulásos balesetet okozhat. Ennek a fizikai magyarázata, hogy nagy sebességnél a legtöbb karosszériaforma felhajtóerőt termel (hasonlóképpen a repülőgépek szárnyaihoz, csak nem olyan nagy mértékben). Emiatt csökken a tapadás (ezért szerelnek a versenyautókra leszorítóerőt termelő áramlásterelőket, “szárnyakat”), és a szél ereje elérheti azt a mértéket, hogy veszélyes tapadásvesztést okoz.

A gyorsan haladó járművet az oldalszél is könnyebben téríti el haladási irányától. Lassabb tempó esetén kisebb a termelődő felhajtóerő, tehát jobb a tapadás, a jármű nagyobb erejű szélnyomást is kibír miközben biztonságosan kezelhető marad. Szeles időben a vezetőknek figyelniük kell a szélárnyékos helyekről való kihajtás esetén őket érő váratlan oldalszélre. A szélárnyékot okozhat terepjellemző (domb, hegy), műtárgy (épület, híd, alagút), vagy másik jármű (nagy felületű, méretű teherautó, kamion).

Másodlagos hatása a szeles-viharos időnek, hogy az erős légmozgás az útfelületre szennyeződéseket hord, ami rontja a gumiabroncsok tapadását. A szél poros szakaszokon ködszerűen emelheti fel a port, amely nagyban ronthatja az észlelési távolságot. Továbbá fasorok mellett, városi övezetekben, erdős szakaszokon számítani kell viharos erejű szélben faágak, törzsdarabok leszakadására, sőt, mint akár a vasárnap esti-éjszakai viharban, fakidőlésekre is.