A forró nyári napokat gyakran szakítja meg egy-egy heves zápor, vagy zivatar, mely nem csak a nyaralóknak, a szabadban tartózkodóknak okoz gondot, hanem a közúton közlekedők részére is számos veszélyforrást jelent. Egyrészt már a fülledt levegő is bágyadtságot, figyelmetlenséget, a reakcióidő megnövekedését eredményezheti, de az arra érzékenyeknél olyan egészségügyi problémák is felléphetnek (fejfájás, migrén, alvászavarok, nehéz légzés, rosszullét, keringési zavarok), melyek a biztonságos közlekedéssel aligha egyeztethetők össze.

De a zivatarok a maguk fizikai valóságukban is jelentős közlekedésbiztonsági kockázatot rejtenek. Ilyenkor a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék következtében a látótávolság jelentősen, akár néhány tíz méterre is lecsökkenhet, ami gyakorlatilag kötelezővé teszi a járművezető késedelem nélküli lassítását, valamint a nagyobb követési távolság alkalmazását. A járműből való kilátást, a közlekedési környezet megfigyelését jelentősen rontja az előttünk haladó jármű(vek) által keltett vízfüggöny, hiszen ilyenkor esetenként még a hátsó fényszórók, és az irányjelzők sem láthatók (ilyen esetben, az észlelhetőség biztosítása érdekében az első és hátsó ködlámpák bekapcsolása is célszerű).

Zivatar esetén az utat rendkívül rövid idő alatt olyan nagy mennyiségű esővíz boríthatja el, melyet a csatornarendszer nem, vagy csak korlátozottan képes elvezetni, így kisebb-nagyobb tócsák, továbbá veszélyes vízátfolyások alakulhatnak ki. Tócsákra elsősorban az úttest mélyebb részein, a járművek által kialakított nyomvályúkban, valamint olyan helyeken számíthatunk, ahol az útburkolat megsérült, illetve hiányos. A tócsákat kerülgető, haladási vonalukat hirtelen és váratlanul váltogató járművek már önmagában is veszélyesek, de azt is tudni kell, hogy a tócsák elfedik az úthibákat, így a mélyebb kátyúkat is.

Jelentős esőzés után nem csak az útfelület válik csúszóssá, hanem az úttesten átfolyó víz hatására könnyen kialakulhat a „vízen való felúszás” azaz aquaplaning jelensége, ami a jármű irányíthatatlanná válását eredményezi. Fontos tudni, hogy az „aquaplaning” kialakulása alapvetően két tényezőtől függ: a haladási sebességtől és a gumiabroncsok állapotától. Röviden összefoglalva: minél gyorsabban haladunk, illetve minél kopottabb a járművünkön lévő gumiabroncs, annál nagyobb az esélye a vízen való felúszás veszélyének (a kopott abroncsok kevésbé tudják kiszorítani a vizet a barázdákból). A legnagyobb gond természetesen akkor van, ha a jármű vezetője jelentős esőzéskor, vagy vízátfolyáson való áthaladáskor kopott gumiabroncsokkal, nagy sebességgel halad.

Ezért nagyon fontos, hogy zivatarban, illetve jelentős esőzés esetén, továbbá, ha az úttesten a víz nem képes elfolyni, vagy magunk előtt vízátfolyást látunk, késedelem nélkül csökkentsük le járművünk haladási sebességét, és a kormányt fogjuk stabilan, két kézzel. Ha már a jármű a nagy víztócsában (vízátfolyásban) halad, akkor az intenzív fékezés kerülendő, helyette alapvetően a gázelvételes, motorfékes lassítást alkalmazzuk.

A zivatarok jellemző kísérője a heves szél. Ilyenkor erős oldalszélre is számítanunk kell, ami a menetstabilitást rontja. Az oldalszél különösen erős lehet hídon haladáskor, erdős útszakasz elhagyásakor, illetve nagyméretű tehergépkocsik, kamionok melletti elhaladáskor, valamint azok előzését követően. Mindezek mellett figyelni kell a heves szél által sodort törmelékekre, és számítani kell az esetlegesen leeső faágakra és gallyakra is.

Kifejezetten helyénvaló, ha valaki úgy érzi, hogy a vihar olyan körülményeket teremtett, amelyben nem képes a járművét biztonsággal vezetni, akkor nyugodtan álljon ki a forgalomból. Csak ezt biztonsággal tegye, például parkolóban, benzinkútnál stb. A forgalomból való félreállás biztonsági szempontból is célszerű, mert egy bizonytalankodó járművezető ugyanúgy veszélyforrást jelent a többi közlekedőre nézve, mint a körülményekhez, a kialakult látási- és útviszonyokhoz képest vakmerően vezető társa.

Zivatarban a kétkerekű járművek vezetői akkor járnak el a leghelyesebben, ha el sem indulnak, vagy menet közben félreállnak, behúzódnak fedett részre, amely lehet mélygarázs, vagy üzemanyagtöltő állomás eresze. Néhány perces (esetleg néhány tíz perces) időveszteség miatt nem érdemes kockáztatni egy balesetet, mely a kétkerekű járművek vezetői esetében gyakorlatilag minden esetben sérüléssel jár (sőt, könnyen súlyos sérüléssel, vagy tragédiával járhat).

Lehetőleg a gyalogosok se közlekedjenek zivataros időben, ne induljanak el, vagy húzódjanak be fedett helyre. Ha a közlekedés feltétlenül indokolt, akkor a gyalogosok mindenképpen kerüljék el az úttestre történő váratlan, hirtelen, körültekintést mellőző lelépést, és legyenek nagyon óvatosak, hiszen heves esőben az autósok is nehezebben veszik étre az úttesten haladó gyalogost. Még a gyalogos elsőbbségét biztosító helyeken is csak akkor szabad megkezdeni az átkelést, ha már biztosan megállt az autó, vagy nincs a közelben.