A legtöbb autós átélte már, milyen az út szélén maradni a bedöglött autóval. Mikor egyértelmű, hogy az út nem folytatható tovább törekedni kell a körülményekhez képest a biztonságos félreállásra. A nagyforgalmú utakat, hidakat, ha még bírja az elromlott autó, vagy a lendület, lehetőleg el kell hagyni. Ha nem, akkor amennyire lehet félre kell húzódni és vészvillogóval, valamint az elakadásjelző háromszög kihelyezésével (ez forgalmas helyen tehető a kocsi tetejére is, úgy nem tapossák le a többiek és messziről látni a bajt).

Forgalmas úton a legbiztonságosabb elhagyni a kocsit, sőt az úttestet is, és a szalagkorlát mögé húzódni amíg megjön a segítség. Ellenben, ha biztonságosak a körülmények (kis forgalmú az út, vagy sikerült parkolóba, bekötőútra kigurulni, széles járdára felállni) akkor a pánikszerű telefonálás előtt érdemes néhány egyszerű, sokszor szemrevételezéssel eldönthető dolgot ellenőrizni az autón, lehet, még az is előfordulhat, hogy egy kis műszaki érzékkel megáldott ember külső segítségkérés nélkül is megoldja a problémát.. Ha pedig mégis az autómentés marad csak megoldásként, akkor sem baj, ha több hibalehetőség kizárul a körből, legalább eldönthető milyen autószerelőhöz kerüljön a kocsi.

A leállás után elsőként rá kell jönni, hogy a hajtáslánc melyik darabja üzemképtelen. Segítség, hogy a modern autók egyes esetekben képesek azonosítani a hibaforrást és kiírják a konkrét hibát. Fontos, hogy például olajnyomás probléma esetén nem szabad az indítással próbálkozni, nehogy károsodjon a a motor. Ha viszont a motor indítható, azonban a kéziváltós autónál kuplung nem emel ki, vagy a váltó nem kapcsolható, vagy sebességbetétel után az indítási próbálkozásra durva zajokat hallunk (automataváltónál is), akkor a motor utáni alkatrészek valamelyike adta fel. Ezek a legritkább esetben szerelhetők helyben, hívható az autómentő. Persze, ha kis sebességgel, úgynevezett vészüzemmódban el lehet sántikálni a helyszínről anélkül, hogy tovább károsodna az autó, és ez nem veszélyezteti a forgalom résztvevőit, akkor ez is megtehető – ne eresszen kenőanyag, működjön a fék.

Mikor a motor a hibás, akkor érdemes ránézni mi a hiba. A motor üzemeléséhez három alapvető dolog szükséges: üzemanyag, gyújtás és levegő. A váratlan leállás után a hibakeresést ezen az úton kell kezdeni. Elsőként ellenőrizhető van-e üzemanyag a tankban, ekkor a gyújtást ráadva az is megnézhető, hogy van-e gyújtás, ha a műszerfalon világítanak a visszajelzők, akkor van „áram”. Ha nincs benzin akkor tankolni kell, ha nincs gyújtás, akkor ellenőrizendő az akku. Ha van direktbe kötött fogyasztó (amelynek a működtetéséhez nem kell a gyújtás, mint utólagos rádió), akkor tesztelhető azzal az akku, vagy a vészvillogót kell bekapcsolni, ha vidáman villog, nem bágyadt, akkor az akku jó (akinél van műszer, az persze mérhet is).

Gyújtás hiányában ellenőrizendők az akkusaruk, a testkábelek, a biztosítékház és a relédobozok csatlakozói. A szerelők tapasztalatai szerint ilyen esetben (ha nincs gyújtás, nem világítanak a visszajelző fények, miközben az akku jó), ma leginkább az elromlott riasztók és indításgátlók a hiba okai – és azokkal bizony az út mellett nem lehet mit kezdeni.

Viszont ha van gyújtás, akkor kipróbálható, hogy mely funkciók működnek a kocsin. Gyújtásra rakva az elektromos üzemanyagpumpával szerelt befecskendezéses autóknál hallható az üzemanyagpumpa zúgása. Indítózni is lehet, ha csak egy kattanás a reakció, akkor vagy nem jut áram az indítómotorhoz, vagy nem működik, vagy alacsony az akkufeszültség. Ha a megszokott lelkesedéssel forgatja a motort az indító, akkor kereshető tovább a hiba, ha forgatja, de éppencsak, akkor ismét kevés az akkufeszültség. Ez utóbbi oka lehet a generátor hibája, amely nem derül ki azonnal. Régi, karburátoros autók esetén főképp későn derül fény a hibára, mert az akkuról a gyújtás igen sokáig bírja, akkor fogy el az energia, mikor egyéb fogyasztókat is bekapcsol a sofőr (fényszórók, zene), de ezek az autók lényegében már kikoptak a használatból.

A befecskendezéses autók elektromos üzemanyagpumpája gyorsabban leszívja az akkut, ahogy fogy a feszültség, csökken az üzemanyagnyomás is, a motor gyengélkedik, majd leáll. Rossz indítómotor  esetén behúzható-betolható az autó – ennyit a katalizátor is kibír. Ellenben, ha van áram, az indító működik, akkor benzin, vagy levegő nincs, illetve a gyújtás nem jut el a gyertyákig. A motorháztetőt kinyitva érdemes szétcsúszott levegő- illetve vákuumcsöveket keresni, ahonnan a motor fals levegőt tud szívni. Turbó motorok is szívesen löknek le a légcsöveket, ilyenkor a motor gyenge lesz és füstöl.

Ha alapjáraton megy a motor, de gázadásra lefullad, akkor füllel is kereshetünk hibát, a szívászaj árulja el a sérült, vagy lecsúszott légcső helyét. Ha esetleg megvan a hiba, és szerencsére csak egy bilincs engedett el, akkor visszailleszthető a helyére az elmozdult cső, ha viszont szétrepedt, akkor is van esély, mert bebandázsolható ragasztószalaggal – csak kerülni kell utána a szervizig a nagyobb terhelést, főképp a turbómotornál, mert ha a turbó utáni cső ment szét, akkor a túlnyomás széttolja a bandázst. Mikor minden cső rendben van, akkor ellenőrizendők a benzincsövek is. Ezek lecsúszása erős benzinszaggal is jár. Ha minden tiszta, akkor keressünk tovább. Nézzük át a gyújtáskábeleket, nincs-e rajtuk sérülés, húzzuk le a gyertyapipákat. Ha sehol nem látható egyszerűen elhárítható hiba, akkor nincs más, mint segítséget hívni és szabályosan elvontatni, vagy elszállítani az autót a helyszínről.