A gyalogosan közlekedő gyermekek biztonságának fokozására számos módszer és eszköz kínálkozik.  A legfontosabb területek – az életkor függvényében – az alábbiak lehetnek: rendszeres gondoskodás (felügyelet), közlekedési ismeretszint fejlesztése, veszélyek tudatosítása, észlelhetőség folyamatos biztosítása, és persze a személyes példamutatás.

Közlekedés a járdán

A szülők (felnőttek) személyes példamutatással, a közlekedési szabályok megtartásával, az alapvető közlekedési ismeretek átadásával, valamint a tudatosság fejlesztésével segíthetik elő azt, hogy gyermekeik közlekedésük során biztonságban legyenek. Gyalogosként az egyik legfontosabb szabály a járdán való közlekedés. Ha járda nincs, akkor a leállósávon, útpadkán, vagy kerékpárúton szabad közlekedni. Ahol ezek egyike sincs kiépítve és az úttesten történő gyaloglás elkerülhetetlen, akkor a forgalom irányával szemben, szorosan az út szélén vannak a gyalogosok nagyobb biztonságban.

A szülők, felnőttek részére kifejezetten ajánlott, hogy járdán közlekedéskor, forgalmas út mentén általános iskolás korig (akár 6-8 éves korban is) gyaloglás közben – különösen a veszélyes helyeken – fogják gyermekük kezét, s ne engedjék őt a járdán sem előre szaladni. Amennyiben a járdát gépjárműkihajtók, vagy más rejtett kijáratok keresztezik, a körülnézés és az óvatosság mellett ajánlott felhívni a gyermek figyelmét ezek veszélyeire, a körülnézés és az óvatosság fontosságára.

– A fokozottabb biztonság érdekében célszerű a járdának az úttesttől távolabb eső részén haladni, s ennek fontosságát a gyermekeknek is elmondani.

– A babakocsiban tolt kisgyermeket a biztonság érdekében mindig célszerű a megfelelő pántokkal rögzíteni.

Átkelés az úttesten

A gépkocsivezetők nem képesek minden esetben észlelni fizikai jellemzőik miatt a gyermekeket, akiknek a kiszámíthatatlan magatartása (hirtelen irányváltás, megfordulás, körültekintés hiánya stb.) tovább fokozza a veszélyeket. A gyermekek 7-8 éves korig még általában nem képesek arra, hogy az úttesten önállóan és biztonságosan átkeljenek. A több forgalmi sávból álló, valamint nagy forgalmú utakon még az ennél idősebbek sem érezhetik magukat biztonságban, ezért a szabályok ismerete mellett a veszélyek ismeretét és az önálló döntéshozatali képességet is fejleszteni kell.

A legfontosabb, hogy a szülő fokozatosan készítse fel a gyermeket az úttesten való átkelésre. Mindig mutasson példát, kellően nézzen körül, s az átkelésre mindig a legbiztonságosabb helyet válassza meg (magyarázza is el a gyermekének, miért éppen az adott helyet választotta). Az önálló közlekedést és a szabályismeretet jelentősen fejleszti, ha közös átkelésük előtt a szülő hagyja a gyermeket döntést hozni, hogy ő hol és miképp haladna át az úttesten. Ha a gyermek tévesen méri fel a helyzetet, akkor türelmesen és részletekbe menően el kell neki elmagyaráznia helyes módot és helyet.

A közúton való átkelésre azok a legbiztonságosabbak helyek, ahol a gyalogosnak a járművekkel szemben elsőbbségük van. Ezek elsősorban a kijelölt gyalogos-átkelőhelyek, különösen, ha a közlekedést forgalomirányító fényjelzőkészülék szabályozza. Gyalogos-átkelőhely hiányában lakott területen belüli útkereszteződésnél, a járda meghosszabbított vonalában van az áthaladó gyalogos a legnagyobb biztonságban.

A KRESZ 21 § (5) bekezdése alapján a gyalogosoknak az előbbieken túl még további lehetőséget ad az úton való áthaladásra, ha nincs gyalogos-átkelőhely:

– menetrend szerint közlekedő jármű megállóhelyén lévő járdasziget, és az ahhoz közelebb eső járda között (a járdasziget teljes hosszában),

– egyéb helyen pedig bárhol, a legrövidebb áthaladást biztosító irányban haladhat át.

A gyermekkel meg kell tanítani, hogy soha ne haladon át olyan helyen, ahol a gépjárművek észlelését bármi korlátozza (pl. műtárgy a járda szélén, egyéb kilátást gátló tárgy, növényzet, éles útkanyarulat stb.). Soha ne lépjen az úttestre gyermek álló, parkoló gépjármű(vek) takarásából, hiszen a közeledő gépjármű vezetője őt nem képes észlelni.

További veszélyt jelent, ha az álló, ill. várakozó gépkocsi motorja jár, hiszen a jármű bármikor elindulhat, vagy tolatást végezhet. Fontos elmondani a gyermekeknek, hogy őket a jármű vezetője nem feltétlenül látja, a járművekből történő kilátásnak vannak holtterei, s még visszapillantó tükrök által sem lehetséges a jármű teljes környezetét észlelni. (2013-ban két kisgyermek vesztette életét tolatást végző személygépkocsi által. Az egyik esetben egy udvarban, a második esetben pedig egy hipermarket parkolójában történt a tragédia).

A gyermekeknek még az önálló közlekedésük megkezdése előtt el kell magyarázni, hogy csak akkor biztonságos az átkelés, ha járművek már megálltak, vagy még távol vannak (amíg erről nem győződtek meg, addig le se lépjenek a járdáról az úttestre). Az úttesten való átkelés egyik legfontosabb szabálya, hogy a lehető legrövidebb úton, az úttestre merőlegesen kell haladni, mert ebben az esetben tartózkodnak a legrövidebb ideig a veszélyes zónában.

A kiszámíthatóság érdekében az átkelés tempója egyenletes legyen. Fontos, hogy az úttestre lépést követően a gyermek ne torpanjon meg, vagy forduljon vissza, kivéve, ha a továbbhaladás nyilvánvalóan veszéllyel jár (számos alkalommal a gyalogos megtorpanása, vagy visszafordulása eredményezte a baleset elkerülhetetlenségét). A tapasztalatok szerint a gyermekek nem ismerik a járdaszigeteket, nincsenek tisztában azok szerepével és jelentőségével. Ezért ahol a közelben (a lakás, iskola stb. közelében), illetve a gyermek által érintett helyek környezetében járdaszigetet építettek ki, fontos elmagyarázni, hogy a járdaszigetet elérve az úttestre lépést megelőző kötelezettségek (körültekintés, meggyőződés az áthaladás veszélytelenségéről stb.) újra kezdődnek.

Átkelés közben sem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni a járművek forgalmát, mert lehet, hogy valaki figyelmetlenül, vagy a megengedett sebességnél gyorsabban haladva, esetleg szeszesitaltól befolyásolt állapotban közlekedik. Szükséges a gyermekek figyelmét külön is felhívni az egy nyomon haladó járművek közlekedésére, a kerékpárosokra, segédmotoros kerékpárosokra és a motorkerékpárosokra, mert ők esetenként nehezebben észlelhetők.

A gyermekkorúak öltözete, kiegészítő felszerelése nagyon fontos lehet a balesetek elkerülése, megelőzése szempontjából. Javasolt a kirívó, élénk színű, messziről is jól észlelhető ruházatot adni a gyermekekre.  A fluoreszkáló, fényvisszaverő hatású tárgyak, kellékek (reflektív mellény, hátizsák, apró tárgyak stb.) nem csak este és korlátozott látási viszonyok mellett, hanem nappal is jelentősen növelik viselőjük biztonságát.

Végezetül az önálló közlekedés (iskolába járás stb.) megkezdésekor mindenképpen javasolt a gyermek „ellenőrzése”, biztonságos távolságból való követése, az esetleges hiányosságok feltérképezése és kiküszöbölése céljából.