Erőfitogtatás helyett együttműködésre szólit fel az „Az út nem küzdőtér” kampány. Az alkotók célja hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a balesetek nagy része figyelmetlenség, kapkodás és/vagy a szabályok be nem tartása miatt következik be. Holott a kölcsönös figyelem és együttműködés elengedhetetlen a biztonságos közlekedéshez. Nem szabad az utakat versenypályának vagy küzdőtérnek tekinteni, hiszen alapvetően céljuk szerint a biztonságos közlekedés helyszínei.

A kampányban pár rövid tanácsot fogalmaztak meg az autósoknak, motorkerékpárosoknak és kerékpárosoknak.

Autósoknak:

Figyelj jobban a két keréken közlekedőkre és gyalogosokra, különösen lakott területen belül és kanyarban! Tarts megfelelő követési távolságot, és adj elegendő helyet az előzésnél!

Lassíts és légy türelmes – a közlekedés nem harc, hanem együttműködés!

Motorosoknak és kerékpárosoknak:

Légy látható – használj megfelelő világítást és fényvisszaverő eszközöket!

Tartsd be a közlekedési szabályokat, és nagyon figyelj az autósokra, egyéb járművekre!

Védd magad! Mindig viselj bukósisakot és védőfelszerelést!

Mindenkinek:

Nem te vagy a “main character”, mindenki egyenrangú fél.

Nem egy akciófilmben vagy.

Tegyél te is a biztonságos közlekedésért!

A gyakorlati közlekedés nyelvezetére fordítva fontos a türelem, a kresz szabályok (mint keretrendszer) betartása, hiszen ez alapján ítélik meg a forgalomban résztvevők a többiek várható cselekvési mintáit. Tehát például feltételezzük, hogy a másik jármű megáll a „stop” táblánál, vagy a gyalogátkelőhelyen nem „húz” át váratlanul egy kerékpáros, vagy senki nem előz a leállósávban.

Fontos, hogy senki ne próbálja „tanítani, oktatni” a másik közlekedőt, mert másképp viselkedik, másképp értelmezi a kreszt-t. Például a sebességhatárok betartása mellett is jellemzőek a nagyobb haladási sebességbeli eltérések: ilyenkor a lassabbak nyugodtan elengedhetik a gyorsabbat, nem kell akadályozni őket, hiszen ők sem akadályozzák majd a lassabban haladni tudókat-kívánókat, hiszen gyorsabbak, tehát „ahogy jöttek úgy mennek”. Hasonlóképp a gyorsabbaknak sem kell agresszív viselkedéssel büntetni a lassabbat, amint lehet (tehát engedik a szabályok és a körülmények) előzzék meg a lassabbat és haladjanak tovább békével. Mindemellett mindenkinek jó tanács, hogy a harmonikus közlekedésért próbálják a haladási sebességüket a forgalom kialakult tempójához igazítani, akkor eleve csökken a haladási sebesség eltéréseiből adódó forgalmi feszültség.

A kerékpárosoknak érdemes keresni a kerékpárutakat, hiszen egyre több van belőlük, főképp, ha azok párhuzamosan haladnak az autóúttal. Kerüljék a nagyforgalmú és magasabb haladási sebességű utakat, ott az autósok is kevésbé számítanak kerékpáros jelenlétre. Különösen a fővárosi kerékpározás során érdemes tudatosítani, hogy a kerékpár is jármű, tehát vonatkozik rá a kresz. Az autós kerékpáros együttműködés során az egymás melletti elhaladás gyakorta a legkritikusabb, rossz burkolatú úton, emelkedőn érdemes a járművezetőknek az előzés során nagyobb oldaltávolságot tartani, a kerékpárosok pedig az álló kocsisor(ok) mellett-között elhaladva figyeljenek, mert erre nem feltétlenül számít az autóvezető.

A motorkerékpár-gépjármű együttműködésben szintén a láthatóság, a holttérben haladás, amire nagyon figyelniük kell a vezetőknek. Továbbá a motorkerékpárok dinamikája az autók többségétől jelentősen eltérő, így az autósokat, különösen a gyakorlatlan sofőröket meglepheti egy számukra váratlanul gyorsító, és „hirtelen ott termő” motorkerékpáros, amelyre könnyen rossz vészhelyzeti reakcióval válaszolhatnak.

Végezetül fontos tudatosítani, hogy még a legjobb sofőrök is hibáznak, így fontos az egymás iránti figyelem. Védjük ki a másik hibáját, ne büntessük érte, hiszen lehet, hogy más alkalommal a mi hibánk kivédésére kényszerül egy másik közlekedő!