Már a megkérdezett magyar autósok 63 százaléka tartja bevezetendő jó megoldásnak az átlagsebességmérést a gyorshajtók megfékezésére. Tavaly az erről pozitívan nyilatkozók aránya a felmérésben résztvevők 56 százaléka volt. Velük ellentétben a felmérésben résztvevők 37 százaléka nem szeretne átlagsebesség-mérést, közülük például 14 százalékuk kifejezetten rossz ötletnek tartja. Az átlagsebesség-mérés azt jelenti, hogy egy-egy útszakaszon „eltöltött” idő alapján vizsgálják az autók sebességét.

A kutatásban rendszeres téma a gyorshajtás, amely a megkérdezettek 81 százaléka szerint napi probléma, mert úgy látják sok autós nem tartja be a sebességhatárokat. Saját közúti szabálykövető viselkedésükről a jogosítvánnyal rendelkezők 36 százaléka azt mondta, hogy betartja a sebességhatárokat,  54 százalékuk pedig bevallotta, hogy ritkán ugyan, de alkalmanként átlépik az adott útra vonatkozó megengedett legnagyobb sebességet. A válaszadók 10 százaléka valotta úgy, hogy gyakorta gyorsan hajt.

A K&H és a Free Association által végzett “biztos jövő felmérés”, amelyet tavaly novemberben végeztek 500 fő bevonásával további közlekedésbiztonsági kérdseket is feszegetett. A megkérdezettek mindössze 1 százaléka véli úgy, hogy az autósok betartják a sebességhatárokat, 18 százalékuk szerint pedig a forgalomban résztvevők túlnyomó része nem hajt gyorsabban a megengedettnél. A válaszadók 71 százaléka szerint azonban sokan nem tartják be a sebességkorlátozásokat, 10 százalékuk pedig azt mondta, hogy szinte senki nem figyel erre.

A K&H Biztosító szakértői szerint a személysérüléses balesetek, valamint a kisebb – emberi sérülést nem eredményező – karambolok jelentős része a gyorshajtás számlájára írható. A gyorshajtáson belül mindkét verzió gyakori: az abszolút gyorshajtás, vagyis az adott útszakaszra vonatkozó sebességhatár túllépése, valamint a relatív gyorshajtás, amikor a sofőr nem az út- és látási viszonyoknak megfelelő sebességet választott.