A köd a közlekedést leginkább zavaró hétköznapi természeti jelenségek egyike. Már beérkeztünk a gyakori ködösödés időszakába, és ez ki is fog tartani a tavasz közepéig. Tehát jó hosszú időszakban kell a vezetőknek alkalmazkodniuk a ködös körülményekhez.

A köd a levegőben kicsapódó pára. A párakicsapódás mértéke a levegő hőmérsékletétől, és a talajról felszálló pára mennyiségétől is függ. Ezért is van, hogy ködösödést először a hűvösebb völgyekben, magasabb hegyeknél, főképp esőzések után tapasztalhatunk. Az idő hűvösre, majd hidegre fordulásával egyre több helyen alakulnak ki olyan körülmények, amelyek kedveznek a ködképződésnek.

A ködöt azért nem szeretjük, mert a kicsapódó vízcseppecskék szétszórják a fényt, így korlátozottan látunk benne. A látótávolságot a köd sűrűsége befolyásolja. A sűrűbb ködben nagyon nehéz megítélni a valós látótávolságot, főleg olyan környezetben, ahol kevés a tereptárgy, autós nyelvre fordítva például nyíltvidéken haladó országúton, vagy autópályán, ahol a gyorsforgalmi út jellege miatt eleve kevés a viszonyítási alap.

A köd, lényegében majdnem mindegy, hogy melyik napszakban találkozik vele a sofőr, rendkívül zavaró. Könnyebb kezelni a helyzetet városi környezetben, ahol azért ritka az annyira sűrű köd, hogy a tájékozódást veszélyes mértékben lerontsa. Városban sok a tereptárgy, az országúti viszonyokhoz képest alacsonyabb a haladási sebesség, így hosszabb az észlelésre, reakcióra rendelkezésre álló idő.

Ködben nagyon észnél kell lenni. A haladási sebességet csökkenteni kell a látótávolságnak megfelelően: oké, de pont ezt nehéz meghatározni. Segíthetnek az útfelfestések, a fák, villanyoszlopok, ebből felmérhető a látótávolság, amelyhez be lehet állítani a becsült féktávolsággal arányos haladási sebességet. És arra is figyelni kell, hogy a lassítás ne legyen túlzó, amire esetleg nem számít egy hátulról érkező jármű.

Országúton, autópályán a legjobb megoldás konvojban haladni, látótávolságról követve az előrébb haladó járművet. Persze előfordulhat, hogy gyakorlottabb sofőröknek esetleg túl lassúnak tűnik a konvoj tempó: mégis a legjobb ilyenkor a türelem, mert az előzéssel járó gyorsítás során az észlelési távolság nem fog megnőni, könnyű „benézni” a helyzetet, a ködből a szemből jövők hirtelen tűnnek fel, könnyen előfordulhat, hogy reakciótávolságon belül, hiszen a ködben nagyon nehéz megítélni a távolságokat, a szembesáv forgalommentessége felelősséggel nem ellenőrizhető (ahhoz rendszerint kicsi a látótávolság).

Ködben a vakmerő vezetés ellen szól az is, hogy a köd nem feltétlenül homogén. Vannak benne sűrűbb és hígabb részek, szakaszok. Tehát a látó-, és észlelési távolság inhomogén ködben dinamikusan változik. Ködös útszakaszra érve tehát le kell lassítani az észlelési távolságnak megfelelően, azonban mégis kerülni kell a túl intenzív lassítást is: gondolni kell a hátulról érkezőkre is.

Ködben a látótávolság javítható az autó ködfényszórójának a használatával. Persze elsősorban este. Lényegében helyzetfüggő, hogy milyen világításkombinációval a legjobb haladni: nagyban függ a köd sűrűségétől, a talajközeli-, vagy szórtabb, magasabban kezdődő jellegétől. Egy biztos: a távolsági fényszóró bekapcsolásával durva fényfalat emel a sofőr, amely nagyban rontja a látási esélyeket. Van köd, amelyben elég a tompított fényszóró használata, van, amelyben szerencsésebb kiegészítőfényként bekapcsolni a ködfényszórót: ez utóbbi hatékonysága nagyban függ az autótípustól, a ködfényszóró elhelyezésétől. Annál hatékonyabb minél lejjebb van, mert úgy be tud világítani a köd alá, így nő a látótávolság.

Előfordul olyan köd is, amelynél a legnagyobb látótávolság a ködfényszóró használatával érhető el, mert a tompított fényszóró fénye is zavaró reflexiókat gerjeszt, tehát jóbb lekapcsolni: helyzetjelző+ködfényszóró használatával haladni. Nappal a ködfényszórók használatának az indoka, hogy a szemből érkezők előbb észlelhetik az autót, ezzel nő az észlelési távolság, biztonságosabb a haladás.

A hátsó ködlámpák használatának a célja szintén az észlelési távolság növelése. Ezek a helyzetjelzőknél erősebb fényű lámpák: ezért is zavaró az indokolatlan használatuk ködmentes, csapadékmentes környezetben. Nagy ködben be kell kapcsolni a hátsó ködlámpákat, sokat javít a közlekedés biztonságán. Azonban figyelni kell rá, hogy a ködös területről kiérve, főképp este, mielőbb le is kapcsolja a hátsó ködlámpákat a sofőr.

A hátsó ködlámpa használata foltosan ködös területen, vagy enyhén ködös országúti-, vagy autópálya környezetben lehet a helyzethez alkalmazkodó. Enyhe ködben a távoli észlelést segíti a hátsó ködlámpa, azonban, ha a hátulról érkező beéri a ködlámpával haladót, az észlelési távolság ismeretében le is lehet kapcsolni, ne zavarja a mögöttes forgalmat: megtette a feladatát, az észlelést segítette.