A kilencvenes évek végétől elterjedt tetőcsomagtartó rögzítési mód a karmos-sínes rögzítés: a tartó gumitappancsokkal támaszkodik a tetőívekre és karmokkal fogja az ajtónyílás íveit vagy a tetőlemez vonalában kialakított rejtett síneket. Elég stabil megoldás, és bringaszállításra befogva adott, hogy az egész idényben fennmaradjanak a keresztartók. Egy a baj a dologgal, főképp az ilyen hőséggel terhelt nyáron: a gumitappancsok lényegében rásülnek a fényezésre. A nyomok mosószerre nem reagálnak, és a gépimosó keféi se győzik le őket. A normál kézimosó sem tud vele mit kezdeni. Ez csak polírozható hiba. Akárcsak az is, ha a benzinkutas ellenoldali tankoláskor keresztbe húzza a töltőtömlőt a hátsó sárvédőn, így végig karcokkal díszítve azt.

A polírozás odafigyelős munka, nem elég foltszerűen „ledörgölni” a sérült részt, mert akkor ott fényesebb lesz a fényezés, ami szintén csúnya. Karosszériaelemben kell gondolkozni, valamint felületben. Tehát például a tetőtartó tappancsnyom eltávolításához a tetőívet kell végigpolírozni. A határ lehet egy műanyag elem, vagy a lemezen egy domborítás, él. A határmezsgyén maszkolószalaggal kell lehatárolni a polírozni már nem kívánt felületet. Polírozáshoz többféle políranyag kapható, létezik belőle durvább és finomabb. Enyhe hibánál általában elég a finomabbat használni. Mélyebb sérülés esetén azonban a durvább anyagtól a finomabb felé haladva több lépésben lehet eltüntetni a karchibát. Azonban, ha nagy felületet érint a javítás, vagy síkban nem különül el kellőképpen, tehát hasonló állású karosszériaelemek szegélyezik a javított részt, akkor bizony ez utóbbi el fog ütni a kasztni más részeitől. Ilyen esetben a teljes polírozás a megoldás.