Tanácsok

Így vezess jól télen, hóban!

2019-01-09 14:00:14

A téli útviszonyok között más vezetési technikával lehet biztonsággal jól mozogni és közlekedni az autóval. Persze fontos, hogy a kocsi jó állapotú legyen.

Vezetes Jegen

A téli útviszonyokat a csökkent tapadású útfelületek jellemzik. Csapadékos, havas, latyakos, letaposott havas és jeges útfelületek mind csúszósabbak az esős, vagy száraz útfelületekhez képest. A csúszósságuk szintje ráadásul eltérő, tehát nehezebb kiszámítani, hogy a vezető milyen tapadásra számoljon. Nehezíti a helyzetet, hogy nem láthatóak sem az útburkolati jelek, sem, hogy mi található az útra rakódott hó-, jég- latyak alatt. Például kátyú, vagy összetapadt falevelek, amelyek mind tovább bonyolítják az amúgy is ügyességet és rutint igénylő helyzetet.

Mindenképp helyzeti előnyt jelent a téli autózásra jól felkészített kocsi. Tehát megfelelő gumikkal rendelkezzen, jók legyenek a fékjei, a futóműve, tehát gázadásra-elvételre, fékezésre, illetve haladás közben alaphelyzetben egyenesen menjen a kocsi, ne húzzon félre, mert az télen tovább bonyolítja a vezetési feladatot. És ki is kell látni az autóból, az üvegeknek letisztítottnak kell lenni (kívül-belül), és minimum a kocsi tetejéről, a motorháztetőről le kell söpörni a havat.

Egyrészt a menetszél a géptetőről a szélvédőre fújja a hószemcséket, másrészt a tetőről fékezéskor-gyorsításkor lecsúszhat a hó, elborítva vagy az első, vagy a hátsó szélvédőt, harmadrészt a le nem takarított autóról szálló hó a többi vezetőt is zavarhatja. Ha kívülről jeges havas az üveg, akkor belülről is nehezebb párátlanítani, továbbá az ablaktörlő lapát is lefagyhat, illetve a gumiél jegesedése miatt maszatol.

És jöjjenek a tanácsaink a téli utakra, hogyan lehet a körülményekhez képest a lehető legnagyobb biztonsággal haladni!

Az első tanács ismétlés: takarítsuk le az autót!

A második tanács: elindulás után ha nem zavarunk senkit próbáljuk ki óvatosan mennyire tapad a gumi, ezt fékezéssel tehetjük meg, így lesz fogalmunk róla, hogy az adott útfelületen milyen féktávval számoljunk.

A harmadik tanács: a megfelelő téli rutin eléréséig (másokat nem zavarva) ez más-más állapotú útra érve újfent megtehető! (Mármint a tapadás próba).

A negyedik tanács: az elindulás, gyorsítás közben megtapasztalhatjuk mennyire tudunk gyorsítani. Ha semennyire, mert beragadt az autó, akkor úgynevezett hintáztatással, és a kormány egyidejű finom mozgatásával próbáljuk meg kiszabadítani. Mindez kéziváltó autóval könnyebb, de automatával sem lehetetlen, gyors kéz és ritmusérzék kell hozzá (és olyan autó, amely nem gondolkozik sokat).

Beragadva a teligázas kapartatás nem feltétlenül célravezető megoldás, mert könnyen lehet jegesre pörgetni a kerék alatti útfelületet. De van helyzet és úttípus, amikor ez segít. Ilyenkor kapcsoljuk ki a kocsiban a kipörgésgátlót, ne szabályozzon le a rendszer. És nagyon figyeljünk, hogy ha a kerék megkapaszkodik és a kocsi meglódul, akkor irányítani tudjuk a járművet, ne legyen baleset.

Az ötödik tanács: csúszós úton bár az elindulás is gyakorta művészet, de a megállás és kanyarodás méginkább az! De az egyenes haladás is több figyelmet igényel. Egyenletes tempóban, ívmentes útszakaszon a normál útviszonyokat megközelítő menetsebesség is elérhető, az autó jelezni fogja ha már nem tetszik neki a helyzet. Ezt úgy csinálja, hogy a kocsi fara elkezdd oldalra enyhén kitörni, amely finomellenirányú kormánymozdulattal korrrigálható. Finoman vegyük el a gázt (ne hirtelen, mert az enyhe lassulás a cél, a hirtelen fékhatásra kitörhet az amúgy is instabillá váló autó) és korrigálás után, ami pár jobbra-balra szitálás lesz, haladjunk lassabban.

Könnyen lehet a téli utakon lefagyás, hóborda, jégcsík, ezek megvezetik a kerekeket, így nem teljesen letisztított téli úton kerülni kell az előzést, és elővigyázatosan, lassítva kell elvégezni a kikerülést, nem a száraz utas rutinsebességgel. Nagyon aljas a fekete jég, amely főképp hajnalra felüljárókon, szeles dombhátakon ét vezető útszakaszokon képződik. Ez lényegében útrafagyott pára, színjég. Ilyen útszakaszokhoz közelítve vegyünk vissza a tempón.

A hatodik tanács: ha baj van, és az autó megcsúszik semmiképp sem a satufék a megoldás! Az erős fékezéssel a tapadás teljes elvesztését kockáztatja a sofőr! Helyzettől adódóan a cél a kocsi stabilizálása, amely ismételt ellenkormányzással, enyhe gázadással-gázelvétellel, finomabb fékezéssel oldható meg. Ha fékezéskor dolgozni kezd a blokkolásgátló, akkor enyhítsünk a  fékhatáson majd újra kezdjük fokozni.

Az egyenesen csúszó autóban a jellegzetes vezetői pánikreakció a padlófék! Ez még rutinos sofőröknél is előfordul az első hóesés után. Ha vészfékezve a kocsi nem lassul, akkor tenni kell valamit, például csökkentve a féknyomást elérni, hogy újra tapadjon a gumi, és vagy irányítani az autót elkerülendő a kikerülendőt, vagy folytatni a fékezéses lassítást.

A hetedik tanács: városi környezetben is akad figyelnivaló. Érdemesebb nagyobb követési távolságot tartani, hogy legyen időnk reagálni a kialakuló helyzetre, akár arra, hogy fékezve blokkol a kerék. Használjuk a motorféket, üresben lehetőleg ne guruljunk, motorfékkel lassítva kisebb az esély a kerék blokkolására. Hamar váltsunk fel kéziváltós autóban, hogy a keréknek kisebb esélye legyen az elkaparásra. Az automata váltót tegyük téli állásba.

A nyolcadik tanács: friss hóesés esetén használjuk inkább a főútvonalakat, amelyeket előbb letisztítanak. Legelőbb azokon az útvonalakon jelennek meg a hókotrók és síkosságmentesítők, ahol közösségi közlekedés is folyik. Ha kerülő az se baj, de ezek az útvonalak kevésbé csúsznak. Kerüljük a meredek mellékutcák használatát amíg nem történik ott meg a síkosságmentesítés.

A kilencedik tanács: letisztított útvonalról nem tisztított alsóbbrendű útra való forduláskor a szokásosnál jobban lassítsuk le az autót, mert várhatóan ott csúszósabb útfelület található. A nagyobb mérvű lassítás miatt idejében tegyük ki az indexet, hogy a mögöttes forgalom tisztában legyen a szándékkal.

A tizedik tanács: még inkább kerüljük a rossz, másokat zavaró vezetői magatartást. Például utcából nem tolatunk ki, kanyarodás előtt nem húzódunk ki az ívkülső oldalra, főleg nem úgy, hogy a kocsi átlóg a szomszédos sávba. Kerüljük a forgalmat indokolatlanul lassító magatartást: például az útviszonyok által nem indokolt lassú gurulás a tilos jelzést mutató lámpához. Használjuk az irányjelzőt, fölöslegesen viszont nem használjuk a vakító ködlámpákat.